A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bartha Elek: Etnikus hagyomány - liturgikus hagyomány

kólákat építettek, szlovák tanítókat, papokat hívtak meg.

2 A katolikusok kisebb létszáma, a szomszédos magyar katolikussággal való kontaktus, a magyar katolikus egyházszervezetbe való beintegrálódásuk arra vezetett, hogy vallási hagyományuk nem közvetített számukra etnikai identitásukat megőrző kultúrát és nyelvet.

3 Kettős identitás Vegyes nemzetiségű területeken gyakori jelenség a kettős identitás, az egyszerre több nemzethez való tartozás tudata. Teljes szimmetriát ezekben az esetekben rendszerint nem találunk, a két nemzeti közösséghez való tartozás érzése különböző mértéke adott élethelyzetekben nyilvánvalóvá válik (pl. futballmeccseken, népszámlálások alkalmával, döntési helyzetekben stb.). Jóval ritkább ez a jelenség együtt élő vallások vagy felekezetek között. Ennek sok évszázados történelmi gyökerei mellett intézményi háttere van. Sajátos példaként hozható fel erre néhány középkori katolikus szokás fennmaradása reformátussá, unitáriussá lett erdélyi magyar közösségekben. Szerb kutatók több esetben hívták fel a figyelmet arra, hogy a török időkben iszlám hitre tért szerb falvak gyakran komplex struktúrákat működtetnek tovább a korábbi, pravoszláv hagyományból. A többféle vallásos hagyomány etnikai tartalmaktól mentes megjelenését tapasztalhatjuk a korábbi évszázadokban a néphit-vallás szinkretizmusában, napjainkban pedig az új vallási mozgalmak és formációk, kultuszok, a New Age és a történelmi felekezetek és világvallások együttélése formájában. Ezekben az esetekben nincs szó kettős vagy poliidentitásról, ugyanakkor a vegyes hagyomány lehet egy állomás az ilyenek felé vezető úton. Szakrális hagyomány a folklórban A szakrális hagyomány mint az identitás része, szembetűnően mutatkozik meg a folklórban, a népi díszítőművészetben (népművészetben), a szakrális zenei folklórban, a népénekekben, a vallásos folklór műfajokban (legenda, mirákulum elbeszélés stb.). Erre általában véve jellemző, hogy a szakrális hagyomány folklór hagyományként jelenik meg. Valláson kívüli jelenségek is tartoznak ide, amelyeket az adott időszakban az egyház tart életben, s amelyek a helyi folklórba épülve részei hordozóik etnikai azonosságának. Ezekre általában véve jellemző, hogy a néphagyomány, a folklór határterületein helyezkednek el. Szakrális hagyomány mint folklór hagyomány A vallási hagyomány az identitásban megnyilvánuló jelenlétét illetően korunkban túlmutat önmagán. Életfunkciói úgy működnek, ahogyan az a tradíciókra általában jellemző: nem követik automatikusan hordozóik világnézeti változásait. A szakrális ha2 HuleyA., 1985.; Tábori Gy, 1986. 14. 3 Balogh I., 1972. 491.