A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán

oldalán lévő elsődleges vasérc lelőhelyek ill. a Gömör-Szepesi-érchegység közelsége játszhatott kulcsszerepet (B. HELLEBRANDT 2004; VERES 2007, 64-65, 5. térkép). Hasonló jelenség figyelhető meg az olyan kelta fémműves település elhelyezkedése mögött is, mint Sajópetri-Hosszúdűlő, hiszen már Észak-Magyarország hegyvidéki részén is léteztek bizonyítható vasipari központok (SZABÓ 2005, 41, SZABÓ-CZAJLIK 2007, 332-334). A Hernád völgyének északi térségében olyan korai lelőhelyek mutatják az első kelta megtelepülés nyomait, mint Méra (HUNYADI 1944, 7. kép), Vizsoly, Fancsal, Detek, Forró (összefoglalóan K. VÉGH 1969, 67, 1. kép) vagy a novajidrányi temető. Utóbbi lelőhely leletanyaga alapján látható, hogy e szűkebb mikrorégióban a LaT-B

2 időszaktól számolhatunk markáns kelta jelenléttel, melynek hatásai már korábban is jelentkezhettek (B. HELLEBRANDT 1997, uő. 1996-97, 155, 36. kép). Egyes tájegységeken a Kr. e. IV. századi kelta terjeszkedés ellenére zavartalanul folyhatott tovább a helyi őslakosság élete. A közös együttélés során nemcsak a kelta kézművesek termékein számolhatunk a szkíta stílusjegyek előfordulásával (KEMENCZEI 2001, 36), hanem elszigeteltebb területeken a korai kelta hatások is megfigyelhetőek az elzárt vagy konzervatívabb őslakosság kultúráján belül. A gyors északkelet-magyarországi kelta expanzió és asszimilálódás következtében ez utóbbi jelenség meghatározása a régészeti leletanyagon belül nehézségekbe ütközik. A vezérleletnek számító egyfülü bögrék kelta formai átvétele, s kialakításának La Téne ízlésű - vörös törésű, fényezett felület - megvalósítása már megfigyelhető lelőhelyünkön. E típusok egyértelműen szkíta kori előképekre vezethetőek vissza, s bizonyos esetben egyenesen szkíta fazekasmester munkájaként értelmezhető prototípusai is meghatározhatóak (MARÁZ 1981, 106). A hernádvécsei középső vaskori település kerámiaanyagában és agyagszobrocskáinak vizsgálata kapcsán korai szkíta-kelta érintkezés nyomai határozhatóak meg: nevezetesen korai La Téne kulturális hatás jelenik meg, több esetben a megelőző helyi népesség értelmezésében és technikai kivitelezésében. A művészi és ábrázolásbeli elemek vizsgálata kapcsán - ahogyan arra Szabó M rámutatott - nem beszélhetünk tehát kevert kelta-szkíta stílusról, sokkal inkább a különböző forrásokból érkező hatások autonóm felhasználása jellemzi a korszakot (SZABÓ-CZAJLIK 2007, 331). Hasonló jelenség figyelhető meg a korai, Kr. e. V. századra datálható késő Hallstatt/korai La Téne temetők elemzése kapcsán is, ahol a helyi lakosság mintegy átvette a La Téne kultúra bizonyos elemeit. A későbbiekben az első kulturális kölcsönhatásokat követően, a Kárpát-medence keleti felének teljes keltizálódása vezetett a legkorábbi kelták-szkíták tényleges népi keveredéséhez (SZABÓ 2005,21-23,41).