A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Boros László: Néhány adalék Tokaj gazdasági, társadalmi életéhez (1850-1950)

4. kép. „Bálványos" szőlőprés a 18-19. századból A 19. század második felében a tokaji borok értékesítése gyakorta komoly gondokkal küzdött. A bajokat tetézte a század végén pusztító filoxéravész, amely ha a lösszel borított Tokaji-hegyen nem is volt olyan mértékű, mint a Hegyalja más részein, hatása megrázó erejű volt. Harmadára csökkentették a szőlőtermő terület nagyságát, a termés mennyiségét. 1904-ben a község határa 4821 kh volt, amelyből a szőlő 832 kh, a szántó 1033 kh, a rét 771 kh, a legelő 1202 kh, a kert 124 kh, müvelés alól kivont (parlag, bozót) 732 kh. 1941-ben a község területe 4896 kh (= 2790 hektár). Ebből szántó 1041 kh (= 616 ha), kert 126 kh (= 72 ha), rét 768 (= 438 ha), szőlő 823 kh (= 469 ha), legelő 1204 kh (686 ha), nádas 28 kh (= 16 ha), erdő, sarjerdő 71 kh (= 40 ha), művelés alól kivont (parlag, bozót) 761 kh(= 734 ha). Az állatállomány alakulása 1944-ben: szarvasmarha 435, sertés 913, ló 235, juh 85 darab. Az 1880-as, 1890-es években pusztító filoxéravész (szőlőgyökértetű) után (közben) még egy nagy elemi csapás érte Tokajt: az 1890-es nagy tűzvész, melynek során leégett Tokaj („Nagytokaj") nyugati (hegy felőli) és déli része (4. ábra). Bár a középkori eredetű római katolikus templom nem égett le, mégis, helyére 1912-ben Zóbel Lajos budapesti műszaki főtanácsos terve szerint 170 ezer koronáért impozáns neoromán stílusú templomot építettek (5. kép). Környéke, a központ (amelyben jórészt a dualizmus korában épített földszintes és egyemeletes lakó- és kereskedőházak sorakoznak) a 19 és 20. században is a kereskedelem, a bolthálózat színhelye volt, s ma is az (üzleti negyed). Hosszú évtizedeken keresztül itt voltak a piacok (külön élelmiszer, élő baromfi, dinnye, fa, széna -