A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Boros László: Néhány adalék Tokaj gazdasági, társadalmi életéhez (1850-1950)

NÉHÁNY ADALÉK TOKAJ GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉLETÉHEZ (1850-1950) BOROS LÁSZLÓ Tokaj világhírű hely, az egész földkerekségen ismerik. Nem kevés helyen nagy városnak gondolják. Számos történeti és földrajzi tanulmányban kedvező földrajzi fekvésének köszönhetőnek írják le borának jóságát, sőt kitűnőségét, a település hírnevét. A szőlő- és bortermelésre kiválóan alkalmas Kopasz-hegy, a vízi közlekedést lehetővé tevő Tisza és a Bodrog folyók jelenléte, a 2,8 km-re összeszűkült ártér (kedvező folyami átkelőhely), jó hadászati védhetősége (vára, a folyók holtágai, vizenyős, mocsaras árterei) mind hozzájárultak, hogy évszázadokon keresztül ténylegesen kedvező volt a földrajzi helyzete. Azonban az iparosodás, a városfejlődés folyamatában nem tudott előrelépni, mert ami addig előnyös, elegendő volt, az a 19. század közepétől a fejlődés térbeli akadályául szolgált. A hegy és a két folyó közé szorított településen nem volt (s ma sincs) elegendő hely az urbanizációs folyamatok (nagyobb ipar- és lakótelepek) számára (1-3 ábra). így megmaradt ötezer lakosú világhírű kisvárosnak. Tokaj gazdasági életének vázlatos áttekintése (1850-1950) Tokaj a kapitalista településfejlődési időszak kezdetére felemás adottságokkal érkezett. Mezővárosias fejlődése továbbra is szük piackörzetének központjává tette. Forgalmi energiái - átkelőhely, a folyóvízi-szárazföldi szállítás átrakóhelye, vásárvonal - továbbra is fennálltak. A 19. század közepén rövid időre úgy tűnt, hogy Tokaj a kapitalista városfejlődés útjára tud lépni. Az egyre jelentékenyebbé váló gőzhajóforgalom északi végpontja volt, hajózási ügynökség is alakult Tokajban. A Tiszán továbbra is érkeztek a máramarosi sószállítmányok és a fa. Sőt a Bodrogon is úsztattak felső-zempléni fát. Korán (1859-ben) vasúthoz jutott. A kornak megfelelő stílusú, impozáns vasútállomást (1. kép) építettek (amit sajnálatos módon másfél évtizede lebontottak, illetve átalakítottak), s elkészült a Tiszát átívelő vasúti híd. Nagy fakereskedések alakultak, a nagykereskedelem is újra megtelepült Tokajban. Az 1870-es években megjelentek az első ipari üzemek. A folyószabályozásokhoz, vasúti töltésekhez, utak építéséhez nagy mennyiségű kőre volt szükség, ezért sorra nyíltak a Tokaji-hegy oldalában az andezit (piroxéndacit) kőbányák. Azonban az ország közlekedés-földrajzi képét átrajzoló vasútépítések végeredményben mostohán bántak Tokajjal; a környék vasúti csomópontjává Szerencs vált, s a vasúthálózat kiépítése nyomán a tiszai hajózás is csakhamar háttérbe szorult, az átkelőhely szerepe gyengült. Pedig 1848-ban állandó, stabil fahíd épült a Tiszán, amely egy év után leégett, de 1852-ben újjáépítették. A millennium évében (1896) pedig felavatták Tokaj első vasból készült, Erzsébet királynőről elnevezett impozáns közúti hídját (2. kép), felgyorsítva ezzel az Északi-hegyvidék, a Felvidék és az Alföld közötti országúti forgalmat. 1919-ben a román csapatok felrobbantották, de 1921-ben újjáépítették, s szolgálta az egyre növekvő közúti forgalmat egészen