A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Somogyi Gábor: A svájci Bergell-völgyi cukrászkultúra miskolci meghonosítói

A SVÁJCI BERGELL-VÖLGYI CUKRÁSZKULTÚRA MISKOLCI MEGHONOSÍTÓI SOMOGYI GÁBOR St. Moritz és a Comoi-tó között húzódik a svájci Graubünden kantonban a Bergell-völgy virágzó falvakkal, ahol a Zuan, Silvestri, Giovannini és a Prevosti családok századok óta élnek. E vidéken azonban sokszor fél éven át tartó kemény telek vannak több méter magas hóval, ami az ott lakókat nehéz próba elé állítja a megélhetésért. A völgy felső részén az 1817 m magas Maloja hágón levő középkori őrtorony (1. kép) ma múzeum, ahol a hatalmas hóval megküzdő bergelli emberek korábbi nehéz élete van bemutatva. E zord időjárás miatt érdekes módon itt elsősorban a cukrászat és a kávézás fejlődött és terjedt el szerte a falvakban, ahol az emberek a hideg télben ánizsos likőrt, rostopsint rummal és meleg puncsokat fogyasztani jöttek össze (3. kép). De a bergelli völgy csak szerény megélhetésre adott lehetőséget, ezért az emberek egyre nagyobb része vándorolt el a jobb kereset reményében. Főleg a cukrász és kávés foglalkozás csábított el sok embert a völgyből. E vándormunkások nagyobb része visszatért és a megszerzett pénzüket szép patríciusházak építésébe fektették (2. kép), amelyek a mai falvak ékességei. A 13. század óta jártak a kivándorlók a Velencei Köztársaságba, majd később nemcsak Itáliába, hanem Francia-, Porosz-, Lengyel-, Orosz-, Magyar- és más országokban is szerencsét próbáltak. Krakkóban például egy bergelli kolónia is létesült 1590-ben. /. kép. Az őrtorony ma múzeum 2. kép. A Bergell-völgyipatríciusházak