A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Baron Ludwig Döry: Hat kályhacsempetípus vándorlása nyugatról keletre (16-17. század)
múzeum, 124 követve egy egészen primitív darabbal ugyanott. 125 Az úton, mely ezekhez a példányokhoz vezet, helyezzük be az Iparművészeti Múzeum csempéjét: 126 itt a merőlegesen felezett dupla korlátbábuk még hiánytalanul megvannak, és a gerendaív felváltva hosszú és rövid faragott kövei már megfelelnek a nagyszebeni múzeum példányának (1. fent). Csak négy ágnak van szegfűje, mert a középső virág tulipánra (?) emlékeztet. A nagyszebeni csempe petyhüdten lelógó levelei most árulják el származásukat az eredeti vázafűlek alapján. Ezt bizonyítja egy darab Szentágotáról (Aguita, Agnetheln) és egy immár keret nélküli Oláhújfaluból (Nou Román), mindkettő a bukaresti múzeumban, 127 továbbá három, lelőhely nélküli csempe az Iparművészeti Múzeumban. 128 A hajdani együttesnek már csak egyes részei (mint például a két egymásra állított korlátbábu egy új kompozícióban, felbomlott angyalfejjel és -szárnnyal integrálva), emlékeztetnek az eredeti alakra. 129 Három példa Erdélyből 130 és egy további Curtea Argesből 131 a mustra kedveltségére utal. Két forrásból származnak az egyes elemek, egyrészt a 6. csoportból (keret), másrészt egy oromkompozícióból mint a brassói múzeumé 132 és a hajdani vaca-i kolostorból (Ribicenél, Ribita, Brádtól északra): 133 szárnyas angyalfej fejdísszel és gyöngysorral egy pár egymásra állított korlátbábu közt. Azon lehet vitatkozni, kié az elsőbbség. Ez a két találmány A és B a morvaországi - és magyarországi - habánok szellemi tulajdona. Mindkét típusnak - 5 és 6 - közös az eredete a német nyelvterületen túlról, itt megint egy-egy szakaszra bukkanunk. Sokrétű és terjedelmében messzemenően ismeretlen Európa kályhával fűtött országainak kályhacsempe-állománya. Egyes csoportok - vidékek, helységek, múzeumok anyagának széles körű feldolgozása még kezdeten áll, de ami már nyomtatásban megjelent, nagy segítséget jelent a csoportosításban. Az itt bemutatott kályhacsempe-típusok szerényen járulnak hozzá az elhanyagolt kutatás gazdagításához. Két svájci típus - l-es és 2-es - vándorol Dél-Németországon, Cseh- és Morvaországon, Nyugat- és Felső-Magyarországon át még tovább keletre, azonban a Kárpátmedencén belül nem haladnak túl a királyi Magyarország területén. Hogy itt miért húzódik egy szakaszhatár, nem tudjuk. Tekintve, hogy a habánok lakta vidékek a formavándorlások során útba estek, valahányszor feltettük a kérdést az ö feltételezett részesedésükre. Egyes számú típusunk a habánokat nem foglalkoztatta, a másodikat ismerték, de nem írták zászlójukra annak terjesztési szükségességét. A harmadik svájci találmány magától előrehatolt Erdélyig; a habánok - akár csak 2-nél - átvettek és használtak, így fokozták 124 Mezeul de etnográfia Brasov (Klusch, Siebenbürgische, fig. 57; Klusch, Zauber, fig. 67), továbbá Iparművészeti Múzeum Budapest, Ltsz. 3630. 125 Klusch, Zauber, fig. 69. 126 Ltsz. 3630 (régi szám: 6665), 21,5x20,5, vétel Dávid Jánostól 1885. (Magyar iparművészet 27, 1934. fig. p. 76. Ï27 Rosu/Blajan, Nr. C 1781, C 3973. 128 Iparművészeti Múzeum Budapest, Ltsz. 5954, 15.726, 69.10.1. 129 Néprajzi Múzeum Budapest, Ltsz. 106.282-83 és 60.43.20, Ltsz. szerint „Erdély", amit biztosra vehetünk, mert mind a kettő csillámos. 130 1. Enlákol (Inlaceni) Kos, fig. 78); 2. Székelyudvarhelyről (Odorheiu Secuiesc, Hofmarkt) vagy környékéről az Emil Sigerus Múzeumban Nagyszeben, Ltsz. 5545 C (Szöcs, Nr. 53. fig. 103); 3. feltételezhető, hogy ugyanonnan (Tófalvi, fig. 152). 131 Klusch, Zauber, fig. 37. 132 Uo. fig. 39. 133 Marcu-Istrate, Sobele de cahla din Manastirea Vaca(sec. XVI-XVII), In: Ars Transilvaniae 2, 1992. p. 180. fig. 10/b.
