A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán

Egyéb leletek 1. Barna, kaviccsal soványított, tetején és belül fekete kormos, durva, tetején lyukas, fordított csonkakúp alakú parázsborító sűrűn átlyuggatott töredékei (5 darab). Szerkesztett méretei hozzávetőlegesen: Szé.: 9,1 cm; Ma.: 4,8 cm; V.: 1,7 cm (XI. tábla, 4.) 2. Kisméretű, lapos, kerek, kékes fehér gyöngyházfényű üvegpaszta gyöngy. Átm.: 0,5 cm. 3. Barnásfekete, homokkal soványított kis agyagszobrocska. Fülein, az orrán lévő felerősítést mutató átlyukasztott részen jobb hátsó lábán s a farok végén sérült. A szobrocska realisztikus, részletekbe menően kidolgozott. Az állat homloka, testének két oldala síkokkal szépen tagolt, hátán és a test két oldalán mély, nyeregre emlékeztető plasztikus bemélyítés díszíti. Az állat fara aránytalanul nagy, s a farok nagy ívben fut hátra. A fej bal oldalán egy kis bemélyített lyuk figyelhető meg, azonban erről nehezen dönthető el, hogy a díszítés részeként az állat szemeit hivatott-e jelezni?! A test középső részén több párhuzamos finom körömbenyomkodás látható. H.: 4,6 cm; Szé.: 1,6 cm; Ma.: 2,8 cm (XII. tábla, 1.) 4. Vörös, homokkal soványított agyag vadkan szobrocska. Az állat feje, nyakának bal oldala, a far jobb oldala, a farok és a bal első láb kivételével lábai sérültek. Feje előrenyújtott, hátát benyomott és összecsípett díszítés hangsúlyozza. H.: 6,4 cm; Szé.: 2,4 cm; Ma.: 4,3 cm (XII. tábla, 2.) 5. Vörös, a fejnél égetéstől fekete foltos, homokkal cs aprókaviccsal soványított ló (?) alakú szobrocska fele. Az állat hátsó része hiányzik. Két mellső lába rendkívül vastag, mellkasa széles. Hosszú nyaka magasan a test fölé emelkedik, hátsó részén vékony plasztikusan kialakított díszítéssel (sörény?). Az állat feje vékony, hegyes, már-már csőrszerűen kialakított, homloka markáns háromszög. Két párhuzamosan fölálló, szintén háromszögszerűen megformált hegyesedő füle törött. Szórvány. H.: 3,7 cm; Szé.: 3,3 cm; Ma.: 5,7 cm (XII. tábla, 3.) 6. ívelt agancstöredék, élén párhuzamosan két mély bemetszéssel ill. ezek alatt két mélyebb bevágással. H.: 7,3 cm; V: 2 cm (XI. tábla, 14.) 7. ívelt agancstöredék, élén egy ék alakú ill. egy ferde bemetszéssel. H.: 7,2 cm, V: 1,8 cm (XI. tábla, 15.) 8. Megmunkálatlan, széles lapos agancstöredék. H.: 7,6 cm; Sz.: 1,8 cm. 9. Alaktalan, erőteljesen szennyezett, tenyérnyi nyersvas darab. 10.Két kisebb, rossz állapotú íves vastöredék (fibula?) H.: 1,2 -1,6 cm Átm.: kb. 0,4 cm. A kerámiafonnák, díszítettség értelmezése Típusok, funkciók A kerámiatípusok áttekintése sorári azonnal szembetűnő a korongolt kerámia nagy száma az objektumon belül (VII-X. tábla) A közel 160 darab értékelhető, eltérő kerámiatípust tartalmazó leletegyüttes nagyobb kerámialerakatot rejtő településobjektum (raktárépület?) - akár a közeli S12 ház, akár a vizsgált S3 építmény - eszközkészletéhez tartozhatott. A kézzel formált leletanyag típusainak arányait figyelembe véve (3. kép) láthatjuk, hogy legnagyobb darabszámban és legváltozatosabb díszítettségben a különböző hordó alakú edények képviseltek (I-III. tábla). Ezt követik a kézzel formált egyenes vagy behúzott peremű tálak (IV. tábla) ill. a különböző peremkialakítású csuprok (V. tábla, 7-10; VI. tábla). A nagyméretű bikónikus urnák (V. tábla, 1-6.) alacsony darabszáma azt mutatja, hogy elsősorban a hordó alakú edények szolgálhattak - vélhetően eltérő típusú - élelmiszertárolásra. Az objektumban négy darabbal képviselt díszített bütykös urna (V tábla, 1^4, 6.) a típus klasszikus formáját képviseli, mely díszített, s díszítetlen formában is nagy számban fordul elő elsősorban a korszak temetőiben pl. Muhi-Kocsmadomb (LESZIH 1939, 98).