A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
Tóth Károly: Tornyai János művei a Herman Ottó Múzeumban. Adatok és megfigyelések a Petró-gyűjtemény Tornyai-képeiről
a kérdést. 21 Amennyiben elfogadjuk azt, hogy Tornyai személyes élményeit, így az édesapja halála körüli családi drámát, és az azt követő osztozkodást akarta megjeleníteni, akkor az édesapa halálakor 1899-ben rajzolt szobabelsőben lévő halálos ágy tekinthető az első, e téma gondolathátterét felvető rajznak. 22 Alig két évvel később, 1901-ben már az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Igazgatóságához fordulva levelében említi mint előtte álló, nagy megoldandó feladatot, melyhez szegény vidéki festőként támogatást kért, majd egy évvel később K. Lippich Eleknek, a Kultuszminisztérium művészeti főosztályvezetőjének is írt ugyanilyen céllal. 23 Majd két évvel később küldte be az egyik nagyméretű változatot a Műcsarnok kiállítására. Ha az elszórt adatok alapján rendelkezésre álló dátumokat vesszük, akkor legalább három éven keresztül foglalkoztatta a kérdés, mire az első művét be merte küldeni egy országos kiállításra. Igaz, azt is csak vázlat alcímmel. A Juss mint téma az első világháború előtti mozgalmas időszakban talán már nem foglalkoztatta annyira, inkább a nagyméretű változatainak kiállításával, értékesítési lehetőségeivel kapcsolatban merültek fel gondolatok. Később, az 1930-as években, budapesti tartózkodása alatt a Horánszky utcai műteremben kezdett el újra foglalkozni a témával, s újabb változatokat készített belőle. A miskolci Herman Ottó Múzeum példányának hátoldali feliratából ítélve ez a változat még Hódmezővásárhelyen készülhetett. Kompozíciós beállítása nem tér el a legtöbbször megalkotott változatoktól. Egyedisége a vázlatszerű, a kész alkotást még inkább csak vázlatosan előlegező színhasználatból ered. Nagyon erősen dominálnak a zöld szín különböző árnyalatai, melyeket azonban szokásának megfelelően igen erősen kever az erős földszínekkel. Néhány, fény által bejárt felületet azonban egészen világoszöld ecsetvonások jellemeznek. Színhasználatát és méretét tekintve szinte megegyező két kompozíció található a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében és a Tornyai János Múzeum gyűjteményében is. Ezek alaposabb feldolgozása a jövőben talán újabb támpontokat fog szolgáltatni a miskolci kép datálásához is. A Juss két nagyméretű, ma ismert változata mind kompozíciójában, mind színes anyaghasználatában erősen kötődik a részben emulziószerű alapozó masszára felvitt, Munkácsy Mihály által használt úgynevezett „bitumenes" technikához. 24 A Juss korabeli, relatív nagy sikere is erősen hozzájárult, hogy a felületesen tájékozódó művészettörténeti szakma mind Tornyai munkásságát, mind az egész alföldi festészetet egyben Munkácsyhagyományként, Munkácsy-epigonizmusként lássa és láttassa. 25 A Herman Ottó Múzeum gyűjteményében található változat szemmel láthatóan nem azzal az úgynevezett bitumenes vagy kátrányos alapozással készült, mint többi társa, így a sötétebb felület által körbefogott alakok, sőt a belső tér térmélysége, a háttér falazata is még jól látható. Ez több nagyméretű képen már sajnos nincs így, hiszen az alapozás miatt magas hőmérsékleten a színek és formák fokozatosan eltűnnek, kivehetetlenekké válnak. 21 Bodnár £., 1986. és Galyasi M., 1964. 22 Tornyai János: Édesapja halálos ágyán, (grafit, papír) Budapest, magántulajdon. 23 Tornyai János levele az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Igazgatóságához. Hódmezővásárhely, 1901. május 31. Közölve: Bodnár É., 1956. 62. és OSzK Kt. Levelestár Tornyai János-K. Lippich Eleknek 1. Hódmezővásárhely, 1902. június 30. 24 Erről lásd: Wittmann Zs., 2005. 149-151. 25 Erre példa Genthon /., 1935. A kérdéskör historiográfiai és kutatástörténeti szempontú áttekintése: Tóth K., 2007/a-b.
