A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Ildikó: Szokás - jog - hagyomány Hegyalján. Formális és informális korlátok a hegyaljai borászatban

sites közös megszervezése helyett a nemesség és a városi kereskedők igyekeztek a saját helyzetükben rejlő előnyöket minél jobban kihasználni.

18 Elénk gazdasági fejlődés bontakozott ki ezeken a gazdasági és társadalmi alapokon, a 17. századtól kezdődően. Az árutermelésre és pénzgazdálkodásra épülő gazdaság pedig igen korán társadalmi változásokat generált, és a gazdasági mentalitás átalakulásának eredményeként „a magyar paraszti társadalom átlagánál életmódjában, szemléletében, szokásrendjében és világlátásában sokkal polgárosultabb, vállalkozó szellemű társadalommá" szerveződéshez vezetett.

19 Tokaj-Hegyalján „a mezővárosi parasztpolgár fejlődés egész településláncolatban bontakozott ki [...] (Szerencs, Tállya, Mád, Tarcal, Tokaj, Abaújszántó, Erdőbénye, Tolcsva, Bodrogkeresztúr, Sárospatak, Sátoraljaújhely)."

20 Ahogy Kósa László a paraszti réteg 19. századi polgárosulásával kapcsolatban írja: „a tőkés társadalomnak önálló, munkaerejével és termelőeszközeivel rendelkező, vállalkozóképes és vállalkozó szellemű tagja lett."

21 Hegyalján azonban épp a szölőbirtoklás nyújtotta kiváltságoknak köszönhetően már jóval korábban megindul ez a folyamat, a terület virágkorában, a 17-18. század folyamán. Ezekben a századokban tehát az új termék iránti kereslet hatása alatt, számos téren a gazdasági érdekek által vezérelve egy egységesülő szokásrend, hagyományalkotás ment végbe Hegyalján. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt a tényt, hogy a korabeli szokások és hagyományok ma már nem tárhatók fel a maguk teljességében, az írott források hiánya miatt. Mai leírásuk - fennmaradt dokumentumok hiányában - elsősorban a jogban rögzült elemek meghatározásával és a napjainkban is élő, vagy felelevenített szokások, hagyományok felsorolásával rajzolható meg. Ezen utóbbiak pontos szerepének, jelentőségének meghatározását ugyanakkor tovább nehezíti, hogy ez az állapot is csak a 19. századig követhető vissza, valamint az, hogy a fennmaradt elemek, gyakran mint „revivaP'-ek élnek, a jelenkori körülmények között, új funkciókkal felruházva. Mégis e két irányból megközelítve mind a hagyomány, mind a jogalkotás folyamatának és összefonódásának számos pontja rekonstruálható. //. A szokás, hagyomány és jog intézményeiben rögzülő elemek Ahogy a szőlő birtokosait-elég itt példaként megemlíteni, hogy „a jobbágytelekkel ellentétben a szőlőbirtok adható, vehető, örökölhető és zálogosítható" voltát

22 - a birtokosokat összefogó szervezeteket, mint a hegyközségeket is különleges jogok illették meg. A hegyközségek nem pusztán a szőlőhegyet védelmezték a birtokosok jogaival egyetemben, hanem magának a közösségnek az életében, irányításában is komoly szereppel rendelkeztek, döntési joggal bírtak.

23 Különleges vonásuk volt továbbá, hogy a hegyközségeken belül minden társadalmi réteget azonos jogok illettek meg. Ezen tulajdonságából eredően tette lehetővé a szőlőbirtoklás a birtokosa részére a társadalmi felemelkedést. A hegyközségek, a belső fejlődés során, az életre hívott intézményekben a szőlőtermesz18 Komoróczy Gy, 1944. 118. 19 Takács P, 1988. 13. 20 Magyar Néprajzi Lexikon 21 KósaL., 1992. 149. 22 Magyar Néprajz 23 Magyar Néprajz