A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

kasok háromnegyedét. Mezőkövesden kívül az egész térségben csupán a mezökeresztesi lakások 5%-a (87 lakás) volt közcsatornázott. Meg kell azonban említeni, hogy az utóbbi években Mezőkövesden és néhány szomszédos községben (Szentistván, Mezőkeresztes, Tard, Bogács) nagyarányú csatornázási munkálatok folytak, és jelentősen növekedett a közcsatornázott lakások aránya 2001 óta. A vízügyekkel kapcsolatos komfortelemek elterjedése általában az 1970-es években gyorsult meg, a lakások és háztartások (palackos) gázzal való ellátása korábban is elindult. 1970-ben Mezőkövesden kívül Mezőkeresztes lakásainak is már a felében használtak gázt, a Bükk vidéki községekben átlagosan mintegy 20%-ban terjedt el a gáz használata, az alföldiekben ennél nagyobb mértékben. A gáz használata azonban a településeken elég széles határok között mozgott: 3^1%-tól 60%-ot is meghaladó gyakorisággal. Ezek a nagy különbségek az egyes községek, a város és környéke között az 1970-es években eléggé kiegyenlítődtek. A lakások gázhasználata 1980-ban Mezőkövesden közelítette a 80%-ot, és a környék átlagában is meghaladta a 70%-ot. 1990-ben Mezőkövesden a lakások több mint 90%-ában használtak gázt, és az ezredfordulón a gázhasználat a környéken is elérte a 90%-ot, közelítve az országos és némileg meghaladva a megyei átlagot. Nagy áttörést jelentett a vezetékes gáz gyors elterjedése az 1980-as évek második felétől: 1985-ben még csak mintegy 400 mezőkövesdi háztartás fogyasztott vezetékes gázt, 1990-ben már több mint 3000, az ezredfordulón közel 6000, és csak minden tizedik lakás palackost. A környéken is nagyobb arányú a vezetékes gáz használata, mint a megyebeli községekben. 1994-95-ben ugyanis több községbe is bevezették a gázt, s így a hálózati gázellátás az ezredfordulóig 70%-ra emelkedett, meghaladva az országos, s még inkább a megyebeli arányt. A térségbeli községek háztartásainak átlagosan csak egynegyedében használnak palackos gázt, de egyes bükki falvakban (Cserépfalu, Sály) még 2001-ben is több háztartásban fogyasztottak palackos gázt mint hálózatit. A gázhasználat a térségben végül is általánosnak mondható. Az összes lakás mintegy 90%-ában mutatkozó gázhasználati arány csupán a lakott lakásokhoz való viszonyításban valójában magasabb is lehet, mert jelentős számú lakás nem lakott. A lakások technikai felszereltségének további eleme a központi (táv-, egyedi vagy etázs) fűtés. A mezőkövesdi lakásoknak 1990-ben 31%-a volt ellátva központos fűtéssel, a környéken pedig átlagosan 21%-a. Az ezredfordulóig ez Mezőkövesden 39%-ra, a környéken pedig 31%-ra emelkedett, Bükkzsércen, Darócon és Ábrányban meghaladta a 40%-ot, Nyaradon közelítette az 50%-ot, de Négyesen és Bábolnán ez az arány 10% alatti. Végül is a térség egészében minden harmadik lakásban központos fűtés volt. A különböző lakásfelszereltségi tényezők meglétéből vagy hiányából ötvöződik a lakások komfortosságának komplex mutatója. Az összkomfortos lakást a központos fűtési mód jellemzi. Komfortosnak minősül az a lakás, amely 12 m

2-t meghaladó alapterületű lakószobával, főző-, fürdőhelyiséggel és WC-vel, villannyal, melegvíz-ellátással és szennyvíz-elvezetéssel, valamint egyedi fűtési móddal (gázfűtéssel, szilárd vagy olajtüzelésű kályhafűtéssel, elektromos hőtároló kályhával) rendelkezik. A félkomfortos lakásban nincs melegvíz-ellátás, sem szennyvíz-elvezetés. A komfort nélküli lakásból hiányzik a fürdőhelyiség és a WC, de a vízvétel lehetősége biztosított. Egyik fokozatba sem sorolható a szükség- (vagy egyéb) lakás. A térség lakásainak 32%-a volt összkomfortos 2001-ben, ami elmarad az 50% körüli országos és megyei átlag mögött. A komfortos lakások aránya 40%, a félkomfortosoké 5%. Ez a három komfortfok együttesen a lakások több mint háromnegyedét képviseli, a tíz évvel korábbi közel kétharmados aránnyal szemben.