A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

re egyszoba-konyhás volt. Akadtak konyha nélküli lakások is - Sályban, Cserépváralján, Vattán pl. minden negyedik-ötödik - vagy csak éppen konyhából, esetleg más helyiségből álló, lakásnak szinte nem is nevezhető lakrészek is. Az alföldi községekben több volt a kétszobás lakás. Kiemelkedett közülük Mezőnyárád, a Bükkalján pedig a szomszédos falu, a főútvonal mentén: Bükkábrány, ahol a kétszobás lakások aránya meghaladta a 40%-ot. Mezőkövesden még 1960-ban is a lakások háromnegyede, 1970-ben is közel fele egyszobás volt, a környék átlagában pedig 60, illetve 40% alá csökkent a legkisebb lakások aránya. Az 1970-es évek építkezéseinek, lakásbővítéseinek eredményeképpen 1980ra a mezőkövesdi lakások egynegyedére esett, az ezredfordulóra pedig 8% alá csökkent, és a térség egészében is átlagosan 10% alá szorult az egyszobás lakások részesedése. Arányuk már csak Négyesen, néhány Bükk vidéki faluban (Zsérc, Cserépfalu és -váralja, Daróc és Sály) haladja meg a 10%-ot, Geszten pedig a 20%-ot (miként a fővárosban is). A térség 8,2%-os aránya viszont alacsonyabb a legtöbb megye átlagánál. A térség lakásainak 1970-ben már több mint fele kétszobás, és a későbbiekben főleg a nagyobb lakások aránya növekedett meg erősen. A lakásállományban még az ezredfordulón is a kétszobások részesedése a legnagyobb (a országos átlaghoz hasonlóan), de 1990-ben a 3 és többszobás lakások száma már meghaladja a kétszobásokét, az ezredfordulón pedig az egész lakásállomány több mint fele (54%-a) tartozik ebbe a nagylakás-kategóriába. Arányuk Mezőkövesden 57%, néhány bükki községben (Tard, Bogács, Szomolya) több mint 60%>, jelentősen meghaladva a 48%>-os országos átlagot is! A nagylakásokon belül megismerhetjük a legnagyobbak részarányát is: Bogácson és Ábrányon kívül Szomolyán is minden negyedik lakás a 4 vagy többszobás lakások csoportjába tartozik. Ezzel élen jár a térségben, melynek 17%-os arányánál csak néhány dunántúli megye átlaga magasabb. Végül is a lakások átlagos szobaszáma Bogácson és Ábrányban közelíti a hármat, de Geszten és Dorogmán is meghaladja a kettőt. Ha a lakások nagyságát nem a szobák számával, hanem alapterületük alapján, négyzetméterben vizsgáljuk, megállapítható, hogy a mezőkövesdi lakások ugyancsak kisebbek voltak valamivel az átlagos környékbelieknél. A mezőkövesdi lakások több mint a fele kisebb, a városkörnyékieké pedig nagyobb volt 60 m

2-nél. Kövesden ugyanis egyrészt viszonylag sok volt a régi lakás, másrészt az új lakások jelentős része lakótelepi, melyek alapterülete kisebb, mint a környékbeli építkezések csaknem kizárólagos többségét kitevő családi házaké. A következő két évtized építkezéseinek eredményeképpen jelentős túlsúlyba kerültek a 60 m

2-nél nagyobb alapterületű lakások. 1980-ban még a 60-79 m

2 alapterületű lakás volt a leggyakoribb, Mezőkövesden még 2001 -ben is - miként országos viszonylatban is -, de a környék átlagában már a 100 m

2-nél nagyobb lakásból volt a legtöbb. A 60 m

2-nél nagyobb lakások aránya a térségben 78%, országos átlagban pedig ezek a lakott lakások kétharmadát sem érik el. 1980-ban a lakásoknak még csak 4-5%-a volt 100 m

2nél nagyobb, az ezredfordulón már a legtöbb községben minden negyedik vagy ötödik lakás tartozott ebbe a csoportba, néhány Bükk vidéki faluban (Tard, Bogács, Ábrány), és Szentistvánon, Ivánkán a lakásoknak pedig az egyharmada. Ugyanakkor az 50 m

2nél kisebb lakások együttes aránya a térségben alig 10%, országos átlagban pedig 17%. A tömeges lakásépítések típuslakásait is magába foglaló (50-59 m

2 alapterületű) lakások 12%-os aránya is alacsonyabb a 17%-os országos átlagnál. A mezőkövesdi kistérség lakásainak átlagos alapterülete 2001-ben 80 m

2 - Mezőkövesd városban valamivel kisebb, a térség községeiben némileg nagyobb -, ami