A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kápolnai Iván: A mezőkövesdi kistérség népességi és lakásviszonyai a 20. század második felében

nád, szalma vagy más gyúlékony anyag fedte, az 1940-es évtized elején a Bükk vidéki házak több mint 80%-ának tetőzete már cserép vagy pala, a matyó települések közül Tardon a házak tetőzetének több mint fele, Szentistvánon közel kétharmada, Mezőkövesden is mintegy 30%-a gyúlékony anyagból volt. A bükkaljai községekben 1960-ban már ritka a szalma- vagy nádtetős ház, Mezőkövesden még csaknem minden negyedik ház, az alföldi községekben pedig - Nyárád és Ivánka kivételével - ennél is több a gyúlékony tetőzetü. A következőkben nem a lakóházak, hanem a lakások számának alakulásán át vizsgáljuk a lakásviszonyokat. 1949-ben a lakások száma 10%-kal, 1960-ban 6%-kal volt több mint a lakóházaké, vagyis kevesebb volt a többlakásos lakóház. Az 1960-as években Mezőkövesd lakásállománya már nagyobb mértékben (8,8%) növekedett, mint a környéké (4,6%): a közel félezres növekmény megközelítette az egész környékét. A környékbeli községekben továbbra is jelentősen nagyobb mérvű volt ugyan az építkezés, de az új lakások túlnyomó része a régiek helyére lepett, Mezőkövesden viszont a felépült új lakások alig fele szolgált a régiek pótlására. Az 1970-es évtizedben a községek többségében megfogyatkozott a lakóházak, s még inkább a lakások száma, de az össznépesség csökkenése ellenére tovább épültek a térségben a lakóházak és lakások. Ezer lakosra számítva Mezőkövesden évente több mint 8 lakást emeltek - megközelítve az országos átlagot -, a környékbeli átlag pedig 5 alá esett. Az utóbbiak túlnyomó része azonban önálló családi ház volt, a kövesdiek jelentős része viszont városi lakótelepi tömblakás. Az emeletes lakóépületek száma 10 év alatt 14-ről 55-re emelkedett, ezenkívül az egész térségben csak 15 további emeletes lakóházat vettek számba 1980-ban. A lakásépítkezésben a hetvenes évtized közepén bekövetkezett csúcs után, az 1980-as években jelentősebben csak a mezőkövesdi lakásállomány növekedett. Több alföldi településen fogyott a lakások száma, és a Bükk vidék néhány községében is. A lakásállomány Mezőkövesden 9,2%>-kal emelkedett, a környéken csak 1,5%-kal, a térség egészében pedig - az 1970-es évtizedbeli 4,8%-kal szemben - 4,3%-kal. A század utolsó évtizedében a térség lakásainak száma (a lakott üdülőkkel együtt) - Mezőkövesden és a városkörnyéken egyaránt - 3,5%-kal növekedett, miközben a népesség 3,2%-kal csökkent. A növekmény jelentős részben Bogácsra és Bükkábrányra esik, amely két községben a lélekszám is növekedett - a fürdőtelep és az ipartelepi tevékenység fejlődésével összefüggésben. A bogácsi építkezések lendületére jellemző, hogy az ezredfordulón már 579 üdülőt vettek számba (577 üdülőházban). A több évtizeddel korábban létesült mezőkövesdi Zsóry gyógy- és strandfürdő-telepen hat évtized alatt csupán 60-nal több üdülő létesült. Ha ehhez hozzávesszük a fürdőtelep Heves megyei részén, Szihalom község határában levő 365 üdülőt, akkor is szembetűnő a bogácsi építkezések gyors üteme. Az építkezési tevékenységgel kapcsolatban említésre érdemes még, hogy a mezőkövesdi kistérségben 2001-ben a 18 080 lakóházon kívül számba vettek 1509 üdülőházat is: Mezőkövesden 639-et, Bogácson 577-et, ezenkívül Cserépfaluban (83) és -váralján (10), Kacson (39), Bükkzsércen (13) és Ábrányban (2), valamint Szomolyán és Tibolddarócon volt l-l üdülőház, az alföldi részen pedig Tiszabábolnán (91) és Valkon, továbbá Négyesen (l-l). Ezek közül laktak is 24-ben: Mezőkövesden 12 és Bogácson 8 házban, az egyik ábrányi üdülőben, és a 3 Tisza-parti üdülőben. A térség lakó- és üdülőházai közül 159 emeletes épület volt, ebből 136 Mezőkövesden. A mezőségi községek közül Keresztesen és Nyaradon volt 4^4 emeletes lakóház, 2 Szentistvánon, a többi pedig az alábbi bükkaljai településeken: Tardon