A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kapusi Krisztián: Nagyvárosi fények: világító reklámtáblák feltűnése Miskolcon

lám táblájának városképi szerepe korántsem számottevő, de a modern hirdetését engedélyező aktája ma is fellelhető a városbírósági ügyosztály iratai között! A korzót és a Búza teret összekötő korabeli Lichtenstein (mai Ady Endre) utca 28. szám alatt működött Rubinstein Dezső bőrkereskedése. A tulajdonos 1935. május 6-án kapott engedélyt arra, hogy az üzlethelyisége fölötti külső falra világító reklámtáblát szereltessen. Feltétel volt, hogy a járda szintjétől legalább 3 méter magasan legyen a 100x70 centiméter nagyságú hirdető-berendezés. Ugyanúgy, a táblát vasszerkezettel kellett falhoz erősíteni, külső éle nem érhetett a járdaszegélyen túlra, a vezetékek behúzásához pedig Bergmann csövet írt elő a hatóság. Két szakember osztozott a munkálatokon: Schwarcz Jenő lakatos (Rákóczi u. 26. sz.) és Róth József villanyszerelő (Széchenyi u. 103. sz.) műve volt a reklámtábla, melynek „állandóan, vasár és ünnepnapokon is sötétség beálltától legalább 8 óráig" kellett világítania.

13 Az éjszakai fényeknek jelentős szerepük volt abban, hogy Móricz Zsigmond ekképpen lelkesedett városunkért 1930-ban: „nagyon szeretem Miskolcot. Mindig gyönyörködtet az a pezsgő élet, amely utcáin folyik. Az alföldi nagy városok este kilenckor álomba borulnak, itt szinte fővárosi élet van éjfélig s még tovább".

14 Utalt a miskolci kereskedők agilis kezdeményező hajlamára, mely modern reklámokat eredményezett. Az egyéni haszon érdekében alkalmazott üzleti fogások az utcaképet és a város megítéltségét is javították. Mindez persze kizárólag a korzóra volt érvényes. Nyilvánosan alig beszéltek más településrészről, ezért is járta, hogy Miskolc amolyan egyutcás város.

15 A periférikus nyomornegyedekből nézve kevésbé volt szívmelengető az éjszakai fények derengése. Gergely Sándor zsurnaliszta 1928-ban készített riportot az Avas lankái alá szorult Danyi-völgy szegénynépéről. Alkonyatkor a domboldalról is látszott, hogy „Miskolc már villanyfénybe öltözött. A kávéházból ide szivárog a dzsesszbend lármája. (...) Tülköl az autó. És a villanyfénybe, amely alatt selymes, kacagós, parfümbe fürdetett nők sétálnak, a villanyfénybe, innen a hegyről kis ötéves gyerek szeme kapaszkodik: borzongva, és ámulva nézi a más embereket".

16 A korszerűsödés vívmányaiból kimaradók ítéletében Miskolc a bűn érzéketlenül önző városa, modern Szodoma volt; a borsodi megyeszékhely sajátjának érezhette a nagyvárosi fényekhez és árnyakhoz fűződő toposzokat. Igazán Szabó Zoltán sem tudott érte lelkesedni, elismerte ugyan, hogy van „modern kávéház csőlámpákkal, villamos az utcán, vannak boltok, gazdag és fényes boltok", 13 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1905/f. 3036/1935. 14 Móric: Zs. 1930. 91. 15 Fazekas Gy. 1976. 7. 16 Gergely S. 1928. 89.