A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)
B. Hellebrandt Magdolna: Rézkori élet nyomai Mezőkeresztes, Novajidrány és Muhi lelőhelyeken
sír 10. melléklete egy obszidián, nem valószínű, hogy kelta kori melléklet, hanem a földdel együtt került a sírhoz. Ez a kelta anyagközlésben a XIV. t. 5. A temető anyaga feldolgozás alatt van. Az obszidián hosszúkás, felületén gerinc fut. H: 2,1 cm. Ltsz. 99.32.151. A 18. kelta sír 25. cserépdarabjai között is van egy rézkori. Ltsz. 99.32.151. XXVI. szelvényben rézkori cserepek voltak 110 cm mélységben. - Fazék perem- és faltöredékei (9. kép 1), nagyobb méretű lehetett. Téglavörös színű, lekerekített peremű, ívelő rövid nyakú, ragasztott. Törésfelületei lekopottak, anyaga pelyvával soványított. 12 db töredék. H: 3,2 cm, sz: 2,7 cm. Ltsz. 99.32.184. - Kova. Két nyersanyag tömb. H: 7,2 cm 11,8 cm. Ltsz. 99.32.186. A novajidrányi négykaréjos edény fotója megjelent Patay Pál tanulmányában, melyben a típus edényeit összefoglalta (PATAY 2002, 2. ábra 2). Mint láttuk, nem rézkori sírlelet (PATAY 2002, 239. félreérthető), a kelta hamvasztásos sírt ásták a rézkori objektumba, s az egészet az újkorban megbolygatták. A novajidrányi négykaréjos edény egyes elemeit a bodrogkeresztúri kultúra számos kerámiáján nyomon követhetjük. Az edény négyes osztására láthatunk analógiát a bodrogkeresztúri anyagban, ahol a kis edény a plasztikus függőleges osztás mintegy folytatásában felcsúcsosodik (PATAY 1961, III. t. 13), ennek felfüggeszthető változata Curtici (Körtös) lelőhelyről ismert (PATAY 1961, XXXV. t. 6). Négykaréjos pohár ismert Pécelről (KŐVÁRI 1980, 5.8. II. t. 2) a 3. sírból, ahol a váz bal oldalán feküdt, zsugorított. A pohár analógiáit a szerző közli. Lényegében ezekhez hasonló, de mélyebb fazékfonna került elő Tiszadorogmán (HELLEBRANDT 1983-84, 24. 6. kép). A novajidrányihoz hasonló függőleges állású, középen benyomott rátett díszek a geleji 2. sír 2. négyszögletes edényen is van (HELLEBRANDT-PATAY 1977, XVII. t. 1-2). Patay említett összefoglalásában a négykaréjos edényeket a bodrogkeresztúri kultúrába sorolta (PATAY 2002, 239). A típus elterjedését a Tisza és mellékfolyói mentén vázolta fel (PATAY 2002, 2. ábra). A novajidrányi tál, alján a négy kis bütyökkel, szintén a kultúra jellegzetes darabja. Volt hasonló Bodrogkeresztúron (PATAY 1961, IV. t. 8), Flajdúszoboszlón a 2. sírban (PATAY 1961, XII. t. 10), Mezőkeresztes-Csincsetanyán (PATAY 1961, XXIV. t. 6), valamint Gelej-Füzesháton a 2. sír 1. mellékletü edénye (HELLEBRANDT-PATAY 1977, XIV t. 4), melyet a zsugorított csontváz patellájánál találtuk. Hasonlók voltak Tiszavalk-Kenderföld 13. és 28. sírjában (PATAY 1974, 4. 5) és Tiszadorogmán is került elő (HELLEBRANDT 1983-84, 4. kép). Novajidrány-Sárváron tehát a bodrogkeresztúri kultúra jelenlétét tudtuk rögzíteni. Muhi-Kocsm adom b Muhi-Kocsmadombon 1972-1974., 1977. években végeztem feltárást a szkíta-kelta temetőben (HELLEBRANDT 1999,216). A Kocsmadomb a Sajó ártere fölé magasodik (12. kép), s az északról délre haladó út szeli át, mely Ónodról Muhin, azaz részben a Kossuth utcán áthaladva (13. kép 1) vezet Sajószögedre. Az ásatás szelvényeiben (13. kép 2) rézkori cserepek, okker és kovadarabok kerültek elő (HOMA. 902-1973. 903-1973. 12241975. 1350-1978). így például a XXII. szelvényben kagylók és cserepek voltak -112 cm mélységig, a II., XIII. és XXIII. szelvényben cserepek és tűzkő volt-98 cm mélységben, a szelvények mélysége -101cm és -109 cm. A XXXVII. szelvényben kis edényke (14. kép 4) és töredékes állatcsontok voltak 97 cm mélyen. Velük egy helyen találtuk a 14. kép 5.8.11-12. cserepeket és a 16. kép 11. gerezdéit orsógombot. Megfigyelhetjük, hogy a 13. kép 2. rajzon jelölt rézkori leletek zöme ott került elő, ahol szkíta-kelta halottak temetéséül 0