A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

ennek megfelelően nem értelmezte át, ami miatt az egész elképzelés a bizonytalanság homályában maradt. A mai Rákóczi utca a középkorban országút volt, ott a 16. században kezdett képződni egy utca, de annak teljes kiépülése csak a 18. század végére és a 19. század idejére tehető. Ezt az utcát Új utcának nevezték és az azzal párhuzamos régebbi utcát, a mai Kossuth utcát hívták Nagy utcának, vagy csak az utcának. Patak tehát a középkorban jellegzetes egy utcás, egy piateás, egy vicusos kisvárosi település volt, s az utca a templom körül orsó alakban kiszélesedett. Ezen a településformán annyi változás történt a 16. században, amikor Perényi Péter a Mohács utáni adománybirtokához végre hozzájutott, 1533 végén vagy 1534 elején, s nagyszabású erődítmény építéséhez kezdett, durván átvágva az eredeti városmagot és felépíttette a külső várat, amely a Vöröstoronyhoz csatlakozott. A városon átmenő forgalom ekkor tevődött át az országútra, majd a 19. század második felében, a folyószabályozások és a vasút építése idején a mai főközlekedési útra. Oklevelek tanúsága szerint a Bodrogon már a 16. század első felében volt híd (korábban gázló), amelyet többször felújítottak. A mai híd korai elődjét egy korabeli visszaemlékezés szerint I. Rákóczi György az akkoritól „egy kőhajításnyira" feljebb építette. Másik, későbbi hagyomány szerint az 1911 tavaszán lebontott régi hídtól „egy kőhajításnyira" állott a Rákóczi György által 1627-ben épített nagy kőlábas híd, aminek felső részét szintén fából ácsolták (Sárospatak, II. évf. 48. szám). A mai hídtól felfelé, a víz folyásának irányával szemben már a Bodrog kanyarulata volt, s a víz mélysége és erős sodrása miatt az akkori építéstechnika kezdetlegessége miatt sem felelhetett meg a hely híd építésére. Az ezt megelőző híd tehát a mai Arad utca és az Áchim András utca között lehetett, ha nem is „egy kőhajításnyira" lejjebb az újtól. A visszaemlékezések is igazolják, hogy a Bodrogon való átkelést szolgáló híd a korábbi időkben nem volt feltétlenül a mai helyén, hanem lejjebb, a víz sekélyebb és enyhébb folyásánál. A 17. század végén Stahremberg, az itt állomásozó megszállók parancsnoka - katonai célokból - kompot létesített a folyón, amire szintén nem találhatott alkalmasabb helyet, mint az egykori gázló vagy a régi fahíd helye. Az újabb, I. Rákóczi György által épített fahíd helyett építettek vashidat, amit 1912-ben adtak át a forgalomnak. Ez az új híd a második világháború végéig kötötte össze a folyó két partját, amikor a visszavonuló német csapatok felrobbantották. Nem véletlen, hogy az 1944-ben felrobbantott híd helyett az ideiglenes hidat éppen itt, az erre a forgalom szempontjából is legalkalmasabb, a legkorábbi átkelési helyen építették fel. C) Sárospatakon az iskolai oktatás kezdetei sok évszázados hagyományokra nyúlnak vissza. A magyar középkor iskolázásának legszenzációsabb forrása éppen Sárospatakról maradt fenn. Szálkai László, a későbbi esztergomi érsek, egy mátészalkai vargának a fia, itt tanult 1489-90-ben és olyan iskolai jegyzeteket hagyott hátra, ami Európában is példátlan. Gömöri János, a helyi múzeum egykori régész munkatársa, a plébániatemplom mellett kiásta egy 5x10 méteres középkori épület alapfalait, amelyek aligha lehettek mások, mint a valamikor itt működött iskola maradványai. Ez az iskola valószínűleg megvolt már a 16. században, sőt minthogy Pataknak a 13. századi városi kiváltságát és plébániájának rangját tekintve feltételezhető, hogy már az előző században is volt plébánia iskola Patakon. Amikor a külső várfalat építették (az 1530-as évek végén), ezt az építkezés útjában lévő épületet lebontották, s e helyett az iskola a Pálóczi Imre felesége, Rozgonyi Dorottya által az 1500 körül a ferencesek női ága részére épített, de ekkorára már kiürült, ún.