A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

4. kép. Az ideiglenes (kisegítő- vagy szükség-) hid a Vöröstorony alatt, 1945. Előtérben a várkert 1960-as években épült terméskő kerítése a föld mélyére süllyesztette a torony alsó szintjéből az udvar felé nyíló több ágú lőréseket, mivel azok már nem szolgálták a vár védelmét. Ez a torony és a palota előtti udvar kialakítását is lehetővé tette. Fenti szerzők megjegyzik, hogy az Olaszbástya feltöltése később, I. Rákóczi György idejében (valójában azonban a belső várat körülvevő árokkal együtt a 19. század elején) történt (Deresényi-Gerő, 1963. 22-23.). A lakótorony megépítése után a volt dominikánus kolostor, mint a birtok gazdasági központja és katonai szálláshely, az úgynevezett huszár-vár szerepét látta el. A főúri torony és a katonaság szálláshelye között vezetett az út a Bodrog átkelőhelyéhez, az általunk feltételezett legkorábbi hídhoz, ahol a Hegyalja és a Bodrogköz kereskedelmi és katonai forgalmát is ellenőrizni tudták. Korábbi dolgozatom és annak vitái (válasz, viszontválasz) után a múzeum a vár építéstörténetének kérdéseivel kapcsolatban korábbi véleményén (hogy a Vöröstornyot Perényi építtette az 1531-34. években) annyit változtatott, hogy azt újabban az 15341542. évekre teszi. Természetesen egyik álláspont sem indokolt, okleveles forrásokkal nem igazolt. Minél későbbre tesszük a Vöröstorony építését, annál inkább elvárható volna, hogy arra vonatkozó írásos bizonyítékok kerülnek elő. Emellett - tekintve Perényi Péter várépítési gyakorlatát - bár a falakat és bástyákat erősen romlott állapotukban ismerjük, a két építési tevékenység oly mértékű formai és stílusbeli eltéréseket mutat, hogy azok egymással nem egyeztethetők. Az is figyelembe vehető, hogy minél későbbre tesszük a torony építési idejét, az elképzelés annál kevésbé felel meg a korszellemnek, s annál inkább anakronisztikussá válik. Változott a múzeum álláspontja abban is, hogy a volt dominikánus kolostornak az általam megtalált és meghatározott helyét elfogadta, de a vár történetének folyamatát