A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

3. kép. Az északi palotaszárny a „ vak-lőrésekkel" között mért eltérés - tekintettel az építéskor megengedhető mérési pontatlanságokra és az azóta történt átalakításokra -, nem lehet döntő, s a tűréshatáron belülinek tekinthető. Az északi fal lőréseinek alsó szélét a jelenlegi árokfenék szintjétől mértük, s 350 cm-nek találtuk. A fal mögötti pince padlószintje meghatározásához megfelelő technikai feltételek birtokában nem voltunk, de mivel a pince és a kőtár padlószintje lényegében azonos, azt a kőtár ablakainak alsó széle és az ottani padlószint közötti méréssel próbáltuk meghatározni. Az árok feltárásakor annak alját a falak mögötti padlószint alá igyekeztünk vinni, hogy a beszivárgó csapadéktól és talajvíztől a pincét mentesíthessük. (Erre azért volt szükség, hogy a pincét megfelelő módon hasznosíthassuk és a kiállítást megrendezhessük.) A kőtár ablakai alsó szélének a padlószinttől mért magassága 170 cm. Ha ezt az északi, lőréses falra vetítjük, a fal mögötti pince padlószintje a lőrések alatt 180 cm-re tehető. A palotaszárnyak közül elsőként a Perényi-szárny készült el. Ennek emeleti szintje épült rá a Vöröstoronyhoz csatlakozó vastag (feltételezésünk szerint eredetileg lőréses) falra, amit célszerűen nem bontottak el, hanem megtartottak. Ez is mutatja a fal korábbi és a Perényi-szárny építésének későbbi idejét. Ennek az építési gyakorlatnak megfelelően és azt követően építették rá a földszint fölötti emeletet az északi palotaszárny külső, lőréses falára, de már nem védelmi funkciók elvárásainak megfelelő vastag falakkal, hanem a lakóépületek igényei és gazdasági szempontjai szerint. Cserna Károly rajzán (1893) a Perényi-szárny homlokzatának ábrázolásával az alsó ablakoknak a felettük lévő földszinti és emeleti ablakokkal való harmonikus tagoltságának látszatára törekedett (tehát a hitelesség nem volt számára elsődleges szempont), és a