A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

ban kelt adománylevele ad eligazítást. A király Pálóczi László országbírónak és Mátyus (Máté + 1437.) fiainak, Simonnak és Jánosnak újra adományozta Újhely várát Újhely és Patak mezővárosokkal és a hozzájuk tartozó falvakkal együtt, amelyeket már korábban is megosztva birtokoltak. Mindezek fele része Lászlónak (Újhely mezővárossal és a hécei udvarházzal), a másik fele (Patak mezőváros többi részével és a dominikánusok volt kolostorával együtt) Simonnak és Jánosnak jutott. Pálóczi László 1461-ben saját udvarházáról, propia curia-]áró\ ad topográfiai leírást: „A Héce kezdődik a felső kolostortól (superior claustro), azaz a ferenceseknek a Boldogságos Szűzről elnevezett kolostorától és egy bizonyos ároktól, ami a felső részen határolja ezt a kolostort, és tart Lászlónak a saját kúriája felé, a Sárospatak oppidum felső végében - és tart tovább Ardó felé." Az ettől a vonaltól északra eső városrész tehát Pálóczi Lászlóé, a délre eső pedig értelemszerűen a Simon és János birtoka volt. László az 1470-ben bekövetkezett haláláig legtöbbet a hécei udvarházában tartózkodott, amit 1465-ből származó királyi engedéllyel várszerüen megerősített. Ö utód nélkül halt meg, örökösei, a két unokatestvér, István és Imre, 1471-ben egy oklevélben közös oppidumuknak mondják Patakot. Eszerint ekkor Imrét beiktatták Újhely vára teljes és Sárospatak fele (medietas oppidi Sárospatak) birtokába. Ezt a közöttük kötött megegyezés szerinti birtokmegosztást 1499-ben a király megerősítette. A város másik részét a dominikánusok kolostorával együtt Simon fia, István tarthatta meg. Pálóczi Imre felesége volt az a Rozgonyi Dorottya, aki saját birtokán 1500 körül megépíttette a Begina-házat, a későbbi kollégium Trója nevezetű épületét. Rozgonyi Dorottyának az örökségről tett vallomását „az ő Újhely nevezetű várában" vették fel a leleszi konvent küldöttei. Sárospatak 15. század második felének és a 16. század első évtizedeinek történetében az akkori szóhasználatban gyakran előforduló „alsó-kolostor - felsőkolostor", valamint „alsó-vár illetve „felsóő-vár" megnevezés az itt kialakuló katonai erősségek történetében kulcsfontosságú kifejezések, amelyek értelmezését és magyarázatát nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de az események nyomon kísérése céljából időben vissza kell kanyarodnunk. 1444-ből maradt fenn egy oklevél, amelyben arról van szó, hogy Perényi János, az 1429-ben magvaszakadt előbbi birtokos Perényiek oldalági rokona, a király távollétében, hamisított adománylevéllel erőszakkal elfoglalta Pálóczi Simontól és megszállva tartotta Patak oppidumot azzal az erődítménnyel, amely egy kolostorból alakíttatott és emeltetett. Nem sokkal később Perényi János kénytelen volt visszaadni Simonnak az elfoglalt javakat. Détshy Mihály ezt a kolostort a város felső részén álló ferences rendházzal azonosította, pedig az egyértelműen a város alsó részén lévő dominikánus kolostor lehetett, mivel ez volt Simon birtokában. Ha a ferences rendház lett volna, azt nem Simontól, hanem Pálóczi Lászlótól követelhették volna vissza. Ez volt az alsó-kolostor, amelynek „fortalitium "-ként való említése az első adat Patak erődítményeinek történetében, szemben a város északi részén állt,felső-kolostorral', ami addig nem is volt várszerüen megerősítve. A Pálóczi László hécei udvarháza már 1427-ben fennállt, de csak mint főúri curia, nem megerősített építmény, amelyet királyi engedély nélkül nem is lehetett megerősíteni. Ennek a vár módjára való megerősítésére Pálóczi László csak 1465-ben kapott engedélyt a királytól. Détshy Mihály írja (Sárospatak vára és urai...4. p.), hogy a család másik ágának udvarháza a város déli részén, talán a mai vár tájékán állhatott... Az utóbb említett udvarház lehetett az a Bodrog partján állott 'palota', amit 1529-ben említenek és erről vallhatta 1577-ben egy pataki nemesember: „...tudja azt, hogy Palochi Katalin itt