A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

ki a történeti kritika, s azóta nemcsak nagyon sok újabb forrás került elö: írott források, régészeti bizonyítékok, hanem a történeti kritika is előbbre lépett." Ez a megállapítás nem csak a Szent Erzsébettel kapcsolatos hagyományokra, hanem következő témáinkra, a sárospataki vár építéstörténetének kezdeteire, s a sárospataki iskola kialakulásának folyamatára, valamint nemzeti történelmünk sok bizonytalanságot és kétségeket hordozó hagyományainkra, azok újragondolásának szükségességére is vonatkoztathatók. Az pedig a legendák világába is alig illeszthető, hogy a királylányt férje, Lajos thüringiai őrgróf lóháton vezette Sárospatakra, hogy az „születési helyét" meglátogassa. Az állítólagos eseményt Varga Imre szobrászművész a plébániatemplom előtti egész alakos művében Jelenítette" meg. Honnan ered hát az a már évszázadokkal ezelőtt kialakult hagyomány, amely szerint Szent Erzsébet születési helyét Sárospatakon képzelték el? Ennek magyarázata lehet, hogy a vár ma is álló lakótornyát egészen Détshy Mihály kutatási eredményeinek közzétételéig (1966) kora középkorinak tartották, s azzal az akkor még befejezetlen toronnyal azonosították, amelyet V. István 1261-ben kelt oklevele említ, s amelyet egyik hívének adományozott. Mindazok a helyi krónikások, és akik utánuk Szent Erzsébet születési helyének Sárospatakot tekintették, a születéshelynek a várat hitték. A vár kora középkorinak tartott álláspontja a közelmúltban véglegesen megdőlt, de a hagyomány erősebbnek bizonyult, a torony a hit szerint egy feltételezett királylány születési helyének is „megfelelt", s évszázadok alatt ez legendává nemesült. B) Az egykori Patak territórium, úgynevezett erdőispánság, amibe a 13-14. században beletartoztak Újhely és Patak települések és ezek tartozékai, királyi birtok volt, amelynek lakói a sátorelői vendégnépek, hospesek 1261-ben V. István ifjabb királytól kiváltságlevélben biztosított szabadságjogokat kaptak. Ez a kiváltságlevél említi először a sátoraljai Sátorhegyen, a mai Várhegyen állott várat, amelyet 1250 táján kezdhettek építeni (Détshy Mihály). A mai Sárospatakon ez időben még nem volt vár. A sárospataki vár eredetkérdéseivel foglalkozva megállapíthatjuk, hogy a 16. század 30-as éveitől ismert erősségnek, a Perényi Péter által épített védelmi rendszernek két előzménye volt. Egyik a Pálóczi udvarház várszerüen megerősített épülete a várostól északra fekvő Hécén, a másik a város déli részén, a volt dominikánus kolostorból átalakított és szintén megerősített, úgynevezett alsó-vár volt. Mindkét erősség a vidéket birtokló Pálóczi család egy-egy ágának mintegy száz éven keresztül lakóhelyét, gazdasági és hatalmi központját alkotta, s udvarnépük, főúri kíséretük szálláshelyeit is szolgálta. A 15. század utolsó és a 16. század első évtizedeiben az oklevelek előbbit (a Pálócziak várszerüen megerősített hécei udvarházát) felső-vár-ként, utóbbit, a volt dominikánus kolostorból átalakított erősséget alsó-vár-ként emlegették. 1428-ban, amikor az újhelyi és pataki részeket is magában foglaló Patak territórium korábbi birtokos családjának utolsó férfitagja, ifjabb Perényi Miklós meghalt, s a családnak ez az ága kihalt, birtokaik visszaszálltak a koronára. Négy hónappal később Újhely várát Újhely mezővárossal és annak tartozékaival, valamint Nagypatak várost, (várról nincs említés!) ugyancsak tartozékaival a király a három Pálóczi fivérnek, Péter fiainak: György esztergomi érseknek, Mátyus országbírónak és Imrének adta érdemeik és szolgálatuk jutalmául, de Patak esetében ekkor még várról említés nem történik. Ha lett volna vár, a felsorolás azzal kezdődött volna. Az Újhely alatt lévő „Patak vára" és a hozzá tartozó birtokok a Pá/ócz/'-örökösök közötti megosztásra V. László király 1453-