A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Bodnár Tamás: Topográfiai és genealógiai kapcsolatok a kora újkori vég Szendrő városában

... minent holtom történik mindjárt ebben az én gersei házamban szálljanak, és mindeneket kezekhez vévén." A házat már 1652-ben bérbe kérte az atyáktól Bakos Gábor.

121 A jezsuiták nem sokáig élvezhették az örökséget, ugyanis 1653-ban, amikor az uradalom Wesselényi nádorhoz jutott, rokoni kapcsolatai révén megegyezett Wesselényi Miklós kassai rendfönökkel abban, hogy az uradalom visszaváltja a jezsuitákra szállt javakat.

122 Móré főkapitány 1650-ben, felesége 1648-ban halt meg. Innentől kezdve a telek sorsát egészen Janka Péterig nem ismerjük. Az 1747-es összeírás szerint ez is pusztán állt: „Janka-féle puszta kúria". 1749-ben már Dobozy Pál bírta, „amely puszta házhely prédikátor uram háza, és Korlát kuriális puszta ház között van." Egykor néhai Gyürki Pál uram bírta ezt is.

123 Annak a teleknek, amelyen ma is a református templom áll, meglehetősen korán ismerjük a birtokosait. Gyulai Éva is feltételezi, hogy a Bebek családdal rokon Csetneki család bírta ezt a kúriát már a 16. század második felében.'

24 Csetneki Ferenc testvéreire, Mihályra és Istvánra örökítette szendrői házát, melyet 1582-ben Széchy Tamás várkapitány elfoglalt az örökösöktől. A Csetneki-féle házként említett ingatlan miatt Csetneki István 1589-ben tiltakozott Mladosevith Péter uradalmi provizor ellen, aki az itteni házat át akarta építeni.

125 A Csetnekiek révén jutott hozzá a kúriához a Lórántffy család, ugyanis két fivér, Lórántffy Miklós és László két Csetneki leányt, Katát és Dórát vették feleségül még a 16. század legelején. A családból Lórántffy László özvegye, Tőke Petemé és mostohafia, Lórántffy Pál kerültek birtokosként a telekre a 16. század végén. Az özvegy így írt erről: „Az néhai szegény Lórántffy Pállal, kit kicsinységétől föltartott, nevelt volt mint édes magzatját, kivel őstől maradt jószágokban és tulajdon örökségekben nem lakhattak az török ellenség miá', kénszereltettek ide Szendrőben, Gerse varasának kit hínak, Rudolphus császár urunk üfelsége palánkkal kerített végházában, fejük megmaradásáért, oltalmáért jönniük, és itt az őfelsége földjén újonnan egy kőházat rakatni, az ü fiával még nőtelen korában, az ő nagy summa pénzével..."

126 Az építkezésekről az 1598-as tanúkihallgatás során elmondták, hogy a kúria helyén egy „hitvány faház állt", majd ezt lebontva, pincét építettek, és újra faházat akartak emelni, de a szendrői „főemberek" kinevették Lórántffy Pált, ezért emeltek kőből kúriát, s 200 forintot is ráköltöttek.

127 Amikor Szendrőre kerültek, először a ház udvarán álló sütőházban húzták meg magukat, és innen kezdték az új házat építeni. A házhoz a köveket jobbágyaik és török rabok vágták. Később, 1601-ben a házat megosztották Lórántffy Lászlóné és Lórántffy Anna között. A Lórántffy Pál által építtetett ház 1610-re testvérére, Mihályra szállt, de ő is hamarosan meghalt. Házbeli ingóságairól jegyzéket készítettek. Ebben kárpitos bútorok, karosszékek, hímes nyoszolyák, ontalak, ónkannák szerepeltek. Az udvarház utca felé eső részében, amelyet „fejér" vagy nagy háznak neveztek, több boltozatos szoba, és ebből 121 MOL. P. 72. 13. csomó. 72/4. 122 MOL. NRA. 721/12. 123 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/c.XVIl. VI. 1177. 124 GYULAI Éva: 2002. 199. 125 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/C X. I. 81. 126 GYULAI Éva: 2002. 200. 127 Ua.