A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

B. Hellebrandt Magdolna: Rézkori élet nyomai Mezőkeresztes, Novajidrány és Muhi lelőhelyeken

1. kép. Mezőkeresztes. Az ásatási terület légifelvételen A mezőkeresztesi tálhoz hasonló került elő Füzesabony határában áldozati gödörben (SZ. KÁLLAY 1990, 6. kép 1. 36. és 30. jegyzet). Sz. Kállay Ágota szerint a széles szájnyílású tál Szlovákia területén a leggyakoribb, a Ludanice csoport területén, s végül is az egész áldozati leletanyagot ehhez a csoporthoz kapcsolta (SZ. KÁLLAY 1990, 38). A mezőkeresztesi 1. sír vázának zsugorítása megegyezik a tiszavalk-tetesi 1. síréval (PATAY 1979, 19. ábra). A Ny-K tájolás a polgár-basatanyai temető II. periódusára jellemző (PATAY 1970, 11), ezért tartotta valószínűnek Patay, hogy Tiszavalk-Kenderfóld temetőjének nyugati felében levő Ny-K tájolású sírok a legkorábbiak, azaz a temetkezés innen haladt kelet felé. Megállapította azonban, hogy a keleti részen is vannak Ny-K-i tájolású temetkezések (PATAY 1970, 7. 11), és mindkét tájolású sírban csak a bodrogkeresztúri kultúrára jellemző leletanyag volt. Az ellentétes tájolás okát Patay etnikai eltéréssel magyarázta (PATAY 1970. 14.; HELLEBRANDT-PATAY 1977, 51), megállapította, hogy a korai és középső rézkor időszakában a Tisza középső folyása, s főleg a Sajó torkolatvidékén élt törzsek az általános gyakorlattól eltérően tájolták halottaikat. Mezőkeresztesen a 2. sírban csak koponya volt. Lehetséges, hogy a földművelés során elszántották a váz többi részét, de lehet, hogy csak a koponyát temették el. Erre volt példa Bodrogkeresztúron, ahol találtak néhány alsó állkapcsot, koponyákat, és koponya nélküli csontvázat. Hillebrand részleges temetkezésnek nevezte (HILLEBRAND 1927, 54) ezeket. Elképzelhető, hogy Mezőkeresztesen a temető pár sírja még megtalálható a patakparton. A mezőkeresztesi ásatáson tártunk fel gödröket, melyekbe állatcsontot tettek, így például az 5. objektumba kecskecsontot, a 15. objektumba szarvasmarha koponyacsontjait, a koponyát hosszában kettévágták. Tekintettel arra, hogy semmilyen korhatározó lelet nem volt velük, hovatartozásuk bizonytalan. Azért érdemelnek említést, mert Füzesabonyban hitelesen feltárt, rézkori edényekkel datálható áldozati gödröt tártak fel (SZ. KALLAY 1990, 24-25), melyben több más állat apróbb csontjai mellett egy kecske teljes csontváza is előkerült.