A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Frisnyák Sándor: Adalékok a Gödöllői-dombság történeti földrajzához (Tájhasználata 18-19. században)

5. táblázat: A Gödöllői-dombság földhasznosítása a 18-19. században (%) Művelési ág 1789 1865 1895 szántó 43,2 42,9 57,2 szőlő, kert, gyümölcsös 4,0 2,9 4,1 rét 6,1 6,5 4,2 legelő 17,7 17,5 13,5 erdő 29,0 24,2 17,8 egyéb 6,0 3,2 Összesen 100,0 100,0 100,0 három helységben, Menden (1056), Isaszegen (999) és Gödöllőn (937) koncentrálódott (6. táblázat). A Rákos menti szarvasmarha-tenyésztő községek tejtermelésre specializálódtak, a tejet és tejtermékeket a fővárosban értékesítették (pl. 1894-ben Isaszegről napi 1400 liter palackozott tejet szállítottak Budapestre). A sertéstartás nagy átalakuláson ment keresztül, az évszázadok óta folyó erdei legeltetés és makkoltatás megszűnt, a tenyésztésük a takarmánynövényekre alapozódott. (1895-ben a mikrorégióban 7935 sertést tenyésztettek). A juhtenyésztéssel nem minden faluban foglalkoztak, a teljes állomány (5600) 1/3-a Mogyoródon volt, ezen kívül Mende (843), Pécel (697), Vácegres (674) és Kerepes (644) tekinthető jelentősebb juhtenyésztő településnek. A lóállomány (3560) települések szerinti megoszlása többé-kevésbé megfelelt a helybeli igényeknek. A legnagyobb lóállománnyal Gödöllő rendelkezett (428 = 12%). A ló jelentősége a szállításban és közlekedésben a vasútépítést követő évtizedekben is fontos maradt, és mint munkaállat, nélkülözhetetlen volt a mezőgazdasági termelésben. 1895-ben a területen működő 4760 gazdaság a határbeli munkahelyegységek közelítéséhez, a földművesmunkákhoz és a termeivények szállításához összesen 1600 lófogatot és 355 ökrös fogatot használt (7. táblázat). A baromfitenyésztés központja Gödöllő volt, a teljes állomány (46 300) 17%ával. A Gödöllői-dombság falvaiban már a korábbi időkben is sokan foglalkoztak méhészkedéssel. Az erdőgazdaságok és a gödöllői koronauradalom a kitermelt tölgyeseket cser-, fenyő- és akáctelepítéssel pótolták, pl. 1880-ban 150 000 db akáccsemetét ültettek el.

23 Az akácerdők kitűnő méhlegelők voltak. 1895-ben a méhcsaládok száma valamelyest meghaladta az 1220-at (ennek 28%-a Gödöllőn volt). A 19. század második felében a két- és háromnyomásos gazdálkodási rendszerről áttértek a szabad gazdálkodásra, a korszerű vetésforgó alkalmazására. A szántóföld területi növekedését a termékszerkezet-váltás, a vetésterület arányainak megváltozása is jellemzi. A kenyérgabona-termelésben a rozs továbbra is megtartotta első helyét, és jelentősen növekedett a burgonya-, kukorica-, napraforgó- és takarmánynövény-termesztés. A pesti piacok hatására fellendült a belterjesebb kertgazdálkodás: a zöldség- és gyümölcstermelés (Kerepes, Kistarcsa, Isaszeg, Pécel stb.). Az öntözéses kertgazdálkodás a 19. század 70-es, 80-as éveiben egyre elterjedtebbé vált. Isaszegen a parasztkertészek a Rákos-patak, a Szentgyörgy vízfolyás és az ásott kutak vizét használták kertjeik öntözésére. Az 1895. évi adatfelvételezés szerint a Gödöllői-dombság falvaiban több mint 98 000 gyümölcsfa található (8. táblázat). A gyümölcsfa-állomány 37,1%-a szilva, 11,7%-a 23 Viga Gy, 2007.