A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hegyessy Gábor: A Bodrogköz cincérfaunája (Coleoptera: Cerambycidae)

Calamobius filum (Rossi, 1790) - Bodroghalom: Medvetanya, Calamagrostis epigeios száráról, 2006. VI. 21, HG, 2007. V. 15, HG, HS - Gávavencsellő: Görbe-tó, 2007. V. 28, HG, HS - Györgytarló: Lúdhallgató, 2007. V. 28, HG - Karcsa: Tekerületidülők, 2007. VI. 15, HG, HS - Kenézlő: Görbe-ér, 2007. V 28, HG - Révleányvár: Motolla, 2007. VI. 12, HG, HS - Sárazsadány: Török-ér, 2007. V. 14, HG, KE, 2007. V. 28, HG, HS, 2007. VI. 17, HG - Sárospatak: Déli-Bodrog-holtág, 2007. V 14, HG; Dorkótanya, 2007. V 28, HG - Sátoraljaújhely: Berecki híd, 2007. VI. 1, HG, HS - Vajdácska: Nyergestanya, 2007. V 28, HG, HS - Zalkod: Palocsa, 2007. V. 28, HG, HS. Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988-Bodroghalom: Medvetanya, Agropyron repens leveléről, 2006. VI. 21, 2006. VI. 22, HG, 2007. V. 15, HG, HS; Zsidó-homok, Agropyron repens leveléről, 2006. VI. 21, HG - Gávavencsellő: Görbe-tó, 2007. V. 28, HG, HS - Györgytarló: Lúdhallgató, 2007. V. 28, HG - Karos: Eperjes-szög, 2007. VI. 6, HG, HS; Móka-domb, 2005. VI. 2, HG, HS - Lácacséke: Ereszvény-dülő, 2005. VI. 28, HG, HS - Pacin: Szenna, Tiszakarádi-főcsatorna, 2004. VI. 2, HG - Sárospatak: Dorkótanya, 2007. V. 28, HG - Sátoraljaújhely: Epreskert, Hetes-tábla, 2007. VI. 6, HG - Tiszacsermely: Határszél, gát, 2007. V. 24, HG, HS - Tiszakarád: Nyárjastanya, 2007. V 15, HG - Vajdácska: Diófás-dűlő, 2007. V. 28, HG, HS; Nyergestanya, 2007. V. 28, HG, HS. Értékelés Az újabban előkerült fajok között 7 olyan volt, amely az erdős területek jellemzője, s ezek közül kettő (Stenurella melanura, Spondylis buprestoides) kifejezetten a tájidegen fenyőfélék ültetésével honosodhatott meg a Bodrogközben. Tűlevelűekhez kötődő faj a 2003. előtti adatok között 6 (Rhagium inquisitor, Arhopalus rusticus, Molorchus minor, Obrium brunneum, Hylotrupes bajulus, Callidium violaceum) volt, az újabb adatok között az előbb említett kettővel együtt összesen 4 (az Arhopalus rusticus és a Hylotrupes bajulus volt ismételten). A fákhoz kötődő, xylofág lárvájú fajok száma, amely a fenyőhöz kötődőket is tartalmazza: 57 a korábbi adatsorban, 43 az újabban, amiben 7 új van, így a faevők száma összesen 64. Ez erősen dominál a gyepterületek fajainak számához képest, amely összesen 23 (a régebbi adatsorban 19 lágyszárú növényben fejlődő cincérfaj, az újban a négy újjal együtt 19 található). Ezek között igazából három újabban előkerült faj (Agapanthia cardui pannonica, Calamobius filum, Theophylea subcylindricollis) jelentősebb populációinak gyors elterjedése a meglepő. Ezek a korábban is ugyanúgy alkalmazott mintavevő módszerrel (fűhálózással) az előző évtizedben még nem voltak kimutathatók, míg 2007-re már a Bodrogköz szinte teljes területén könnyen megtalálhatóak lettek. A három közül az első (A. cardui pannonica) az Alföld területén nem voltjellemző korábban. Valószínű, hogy a hegységperemekről terjedhetett e vidékre, amit az aszatfajokhoz (Cirsium spp.) kötődve vélhetően a legeltető állattartás csökkenése, a legelők gyomosodása is segíthetett. A Calamobius filum a Tokaj-Hegyalja szőlőtermő vidékén, a parlagokon és a Tisza alsóbb szakaszain, az árvízvédelmi gátakon egyaránt elterjedt volt az elmúlt évtizedben, bodrogközi megjelenése csak idő kérdése lehetett. Legmeglepőbb a Theophylea subcylindricollis bodrogközi megjelenése, mivel ez a hegység pereméről még továbbra sem ismert és eddig még a Taktaköz gyepjeiből sem sikerült kimutatni (az Északi-középhegység nyugatabbi területein és a Közép-Tisza-vidéktől délre már gyakori).