A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

A bükkábrányi s83-85 gödörkomplexumból származó arc nélküli, háromszögletű fejkiképzésű fúltöredékkel megegyező funkciója lehet a hejőpapi s8-as gödréből előkerült plasztikus fogófülnek is, melynek nyakán bekarcolt díszítés figyelhető meg (11. t. 3). Ugyanígy díszítették az Ebes-Agyagbányából származó, háromszögletes arcú idoltöredék nyakát is (Kalicz-Makkay, 1977, 15. t. 4. a-c). A lelőhely intenzív kultuszéletére enged következtetni az a tény, hogy az alig két hónapja tartó ásatásról már 8 oltártöredék került elő, melyek többségében eltérő típusokat reprezentálnak. Ezek közül e cikk oldalain az idő rövidsége miatt csak egyet ismertetünk. Az oltárláb jól égetett, szürke, pelyvás-homokos soványítású, töredékes darab, külső felszínén bekarcolt hálóminta figyelhető meg, belső oldala sérült (12. kép 4). Összegzés Kalicz Nándor és Makkay János úttörő jelentőségű munkája óta az AVK korábban Szatmár II. csoportként definiált, s azóta kialakuló fázisként (AVK I, RACZKY 1983) meghatározott periódusa több nagy jelentőségű lelőhellyel bővült. Ezek feldolgozása azonban, éppen grandiózus mivoltuk miatt jóval több időbe telik, így az egy-egy nagyméretű gödörből álló izolált jelenségek dokumentálása mellett az AVK I. fázisának összefoglaló feldolgozása még várat magára. Ebből adódóan jelen tanulmány csak a legújabb ásatások során megfigyelt, azonnali tapasztalatokon alapuló adatok közlését hivatott szolgálni, a leletanyag részletes értékelése, a telepjelenségek feldolgozása később történhet meg, a bővülő ismeretanyag fényében. A pontosan körülhatárolt formai és díszítésbeni jellegzetességeken túl az egyre bővülő leletanyagnak köszönhetően mára jóval árnyaltabb képet festhetünk az AVK formatív szakaszáról, s ahogy azt Kalicz Nándor és Koós Judit 2000-ben már előrevetítette (Kalicz-Koós 2000, Koós 2003), várhatóan ezen belül is kialakítható lesz egy belső kronológia, mely az egyes lelőhelyeket időben a Körös vagy az AVK klasszikus fázisához helyezi közelebb. Jelen cikkben bemutatott lelőhelyek pontosabb kronológiai besorolását még korainak tartjuk, de tény, hogy már az elsődleges megfigyelések során körvonalazódni látszik egy relatív időrend az újabban feltárt településrészletek között. A két nagy felszínű ásatáson,'

3 Bükkábrányban és Hejőpapiban egyaránt megtalálhatók a Körös-kultúra hagyatékának számító jegyek: alacsony csőtalpak, bomba alakú edények, Schlickwurf, csípett díszítés, tűzdelés. Bükkábrány esetében már hangsúlyosabban jelentkezik a klasszikus AVK felé mutató díszítésvilág, megjegyezendő azonban, hogy csak néhány töredék esetében, melyek száma a teljes leletanyaghoz képest elhanyagolható. Bükkábrány-Kőkúti-dűlő esetében az egész leletanyagot tekintve már megfigyelhető az archaikus, Körös formák (6. kép 16, 19, 7 kép 1) és a késői, klasszikus AVK felé mutató jegyek markáns megjelenése is (7. kép t. 2, 5), de mivel ezek minden esetben összefüggő leletkontextusból származnak, a jelenségek kronológiai besorolása részletesebb vizsgálatokat igényel. Az ásató régészek elsődleges megfigyelése szerint a településrészlet egyöntetűen az AVK I. fázisba tartozik. 13 A Bükkábrány-Kőkúti-dülön 3 hektárnyi területen az AVK I. települését tártuk fel. Hejőpapiban az 1,4 hektárnyi összterület mintegy kétharmadát teszi ki az összefüggő újkőkori településrészlet.