A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

12. kép. Hejőpapi-Hulladéklerakó, 4. lelőhely 1.: s 15. 2.: s 104., 3.: s8, 4.: s3 állcsúcson megjelenő mély árok, mely bekarcolt vonásként jelenik meg legtöbbször a korszak idoljain (Kalicz-Koós 2000, 10. t. 2., Domboróczki 2001, 10. pl. 1-2). Az Ebes-Agyagbányából származó idoltöredék arcán is hasonlóan formálták meg az állat (Kalicz-Makkay, 1977, 15. t. 4.b.), és ugyanez a jellegzetesség figyelhető meg a Hejőpapiban előkerült kentaur állán is (9. t. 1). A méhteleki csoport tiszabezdédi lelőhelyéről ismert idoltöredéken a jobb sarok átfúrása még hangsúlyosabban jelenik meg (Kalicz-Makkay 1977, 82. 2). A tiszavalk-négyesi darab esetében is hasonló kidolgozást figyelhetünk meg: a szemeket egy-egy bekarcolt vonallal, az orrot plasztikus dudorral érzékeltették, a jobb felső sarok átfúrva, egyedül az állon nem található bekarcolás (Nagy 1998, 25. t. 6.a-b). A Füzesabony-Gubakútról ismert idoltöredékek esetében egy kivételével mindegyik arc jobb sarkában megfigyelhető az átfúrás, két esetben pedig az állon bekarcolt vonás is (Domboróczki 2001. pl. 10.).