A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Hajdú Melinda (összeállította): A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2006-2007-ben

kályhacsempék mellett 2 db I. Ferdinánd-kori dénárt is tartalmazott. A kúttól ÉK-re egy É—D-i irányú, 40 cm széles falazat került elő. Anyaga és a hozzá futó rétegek alapján 16. századi, funkciója egyelőre ismeretlen. Kis felületen vizsgálták az udvar 16-17. századi rétegeit is, de a helyreállítás mélyebb rétegeket nem érintett, a kutatást a 17. századi szint alatt mintegy 20 cm-rel abbahagyták. Feltárásra került a belső vár É-i pincéje, amit a 2. helyiségtől beugró pillérek és téglaküszöb választ el. A 2. és 3. helyiségeket a visszabontott reneszánsz dongaboltozat elé húzott téglaboltozattal javították ki. A 2. helyiségben két terazzó járószint volt elkülöníthető, melyet cölöplyukak törtek át. Az alsó járószint a 16-17. században, míg a felső a 19. században volt használatban. Az épület közepe táján szellőző nyílt az udvarra. A 4. helyiség reneszánsz boltozatát a késő barokkban nem építették újjá. Az É-i falán ajtónyílás van, ami a 19. századi pincébe vezetett. Az É-i szárnytól É-ra az ágyúdombra É-i irányból felvezető kései téglalépcső maradványait találták meg. Az É-i szárny és az ÉNy-i bástya között nyitott kutatóárokban előkerült egy kőfalmaradvány és az. ehhez kapcsolódó késő barokk téglapadló valamint két téglapillér. A barokk szint alatt 15-16. századi leletek kerültek elő, ezért a bástya előterében a 19. század elején újjáépítést megelőzően feltehetően szintsüllyesztést hajtottak végre. Ásatásvezető: Tonika Gábor Pacin-Alharaszt Befejeztük a cigándi árvízi tározó kivitelezéséhez kapcsolódó Pácin-Alharaszt lelőhely feltárását. A feltárásra 2006. április és június között nyílt alkalom. 4,79 ha területen 1687 régészeti objektumot tártunk fel, bronzkori település és urnás hamvasztásos temető, késő bronzkori, kora vaskori csontvázas temetőt, kelta kori települést és Árpád-kori prédiális jellegű települést találtunk. Elkészíttettük a lelőhely talajtani vizsgálatát, a geodéziai felméréssel pedig térinformatikai és környezetrekonstrukciós elemzéseket végeztünk. Szörényi Gábor András, Ringer István, Wolf Mária Regéc- Vár A kutatást 2006. augusztus 7. és 2006. augusztus 25. között négy helyszínen végezték. A K-i szárnyban megtisztították a 12. helyiséget, ami egyidős a mellette lévő 11. és 200. helyiségekkel. A 12. helyiség az épületegyüttes középső eleme. A helyiség É-i végén, a Felsővár D-i falától mért 2 m-re 85 cm vastag kőfalra bukkantak. Lelet nem került elő belőle. A 12. számú térnek az omladékból elenyésző mennyiségű, 17. századi kerámia, az alatta lévő pusztulási rétegből nagy mennyiségű kályhacsempe került elő. Alapvetően két típust lehetett elkülöníteni: kék-fehér mázas habán csempe ornamentikus elemekkel díszítve illetve zöldmázas felületén egymásba fonódó szalagos díszítésű kályhacsempét. Sok 17. század végi használati és díszkerámia (tálak, korsók, habán díszedények darabja) anyag, fémleletek (sok szeg, több puskagolyó, vasgolyó, egy bárd, egy övcsat) valamint néhány faragott kő került elő. Említést érdemel még három pipa. A Ny-i szárnyban megtisztították a vár egyik konyhájának helyet adó 15. helyiséget, feltárták a kemencéjét. A 28. helyiséget sok téglát tartalmazó omladék fedte, amiből csekély mennyiségű 17. századi használati kerámia és néhány hasonló korú kályhacsempe-töredék került elő. A DK-i sarkához utólag egy pince épült hozzá. A pince K-i falához szintén utólag épült a 27. helyiség, ami talán az 1678-as inventáriumban említett szakácsok házával lehet azonos. Ennek betöltéséből minimális mennyiségű 17. századi kerámia és néhány habán (zöld mázas) kályhacsempe-darab került elő. A 30. helyiség csekély maradványait is sikerült azonosítani. A humuszrétegből elenyésző mennyiségű kora újkori kerámia és néhány kályhacsempe-töredék került elő. A 31. helyiség egy, a nagy pince bejáratához vezető folyosónak bizonyult. A folyosó járószintje földes, az azt fedő omladékból két kályhacsempe- és egy kályhaszem-töredék került elő. A 31. helyiséggel D felől szomszédos helyiségnek az É-i felét takarították ki. A szoba funkciója egyelőre ismeretlen. 17. századi kerámia és kályhacsempe, néhány ablakszem-töredék, egy puskagolyó és két késpenge került elő. Két kutatóárkot (14. és 15. árok) húztak a Ny-i épületszárnyban. A 14. árokban jól elkülöníthető rétegsorok húzódtak. A durva, habarcsos terítés közvetlenül a felső, 17. századi leleteket tartalmazó,