A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Selján Éva-Veres János: Újabb lelőhelyek az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának korai időszakából Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Előzetes jelentés)

szarmata telep objektumaiból, nagy mennyiségű, főként pelyvás soványítású kerámiaanyagából tűzdelt díszű edények, valamint egy háromszögletű arcos töredék került ki. Az arcot rosszul égetett, szürke, pelyvás soványítású agyagból formálták meg, az orrot plasztikusan, meglehetősen realisztikusan kialakítva, a szemeket pedig két függőleges vágással jelezve. A nyak hosszúságából adódóan feltételezhető, hogy nem annyira edényhez, mint inkább egy kentaurhoz tartozhatott a fejtöredék, mérete azonban túl nagy az eddig ismert kentaurok méretéhez képest, így a kérdés biztosan nem dönthető el. S2 objektum: agyagkitermelő gödör Nagyméretű, ovális gödör, egy része a déli szelvényfal alá esik, így nem tárhattuk fel. K-i oldala lépcsőzetesen kiképezett, Ny-i oldala öblösödő, néhol függőleges falú, alja egyenes. Átm.: 290 és 340 cm, Mé.: 90 cm. Betöltéséből nagy mennyiségű csípett-beböködött díszű durva házi kerámia került elő, de emellett megtalálható a finom, karcolt díszű kerámia is. A gödör igen sok obszidián pattintékot és -eszközt, valamint csiszolt csonteszközöket tartalmazott. S4 objektum: agyagkitermelő gödör Nagyméretű agyagnyerő gödör, oldalai, alja szabálytalan alakú. Hossza: 700 cm, Szé.: 300 cm, Mé.: 30-70 cm. Leletanyagából kiemelendő egy háromszögletű arcos idol/kentaur töredéke (8. kép 1). Szürke, pelyvás soványítású, rosszul égetett darab, arcának jobb éle középtájon sérült. Szemét bekarcolással jelezték, orrát plasztikus dudorral képezték ki, állcsúcsán pedig megfigyelhető az áll bekarcolásának halvány nyoma. A gödör legaljáról egy behúzott peremű, csonkakúpos testű edény került elő töredékes, de kiegészíthető állapotban. Felületét szabálytalanul szétszórt beböködött díszítés borítja (8. kép. 2). Mezőkeresztes-Repcsényes (A4OL-20. lh.)

u A lelőhely a fentebb ismertetett MOL-nyomvonalon található. Az 5 méter szélességben, több, mint 900 m hosszan elnyúló ásatási szelvényből a császárkori és Árpád-kori településnyomok mellett két, a neolitikum időszakába sorolható objektum került elő. Az egyik egy nagy kiterjedésű (hozzávetőlegesen 5x6 méter) agyagkitermelő gödör, melynek leletanyaga nagy valószínűséggel az AVK formatív szakaszába sorolható. A másik egy magányos, zsugorított temetkezés. A finom kerámián belül gyakoriak a tagolt peremkiképzésü csészék (10. kép. 5, 6, 8), négyszögletesedö edények, (10. kép 2) a durva kerámia esetében pedig megfigyelhető az elkent barbotin használata. A csőtalpas tálak között egy töredéken az edény kiégetése után fúrt lyuk figyelhető meg a tál alján (10. kép 3). Kiemelendő az a fordított csonkakúp alakú, enyhén behúzott peremű tál, melynek háromszögletű emberi fejet formáló plasztikus fülkiképzése van. A szemeket halvány vízszintes bekarcolás, míg az orrot feltűnő, mély függőleges bevágás jelzi (10. kép 1). Az edény bekarcolt hullámvonalas díszítésű, finoman kiképzett, homokos soványítású agyagból készült. Bár háromszögletű kiképzésű arctöredékeket több lelőhelyről ismerünk, olyanra, melynél egyértelműen bizonyítható, hogy edény füleként funkcionált, mindeddig kevés példa akadt.

12 11 L. 3. lábjegyzet. 12 A bükki kultúra Sajószentpétcr-Kövecsesen feltárt településéről származik két gazdagon díszített és részleteiben jól kidolgozott edénytöredék, melyeknél a kiöntőcsö végét arcábrázolással zárták le (Csengeri 2001,4. kép 1-2).