A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása

A HÁROMHEGYI BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA PÁLOS KOLOSTOR RÉGÉSZETI KUTATÁSA JUAN CABELLO-LÁSZLÓ CSABA-SIMON ZOLTÁN Az Aggteleki-karszthoz tartozó Szár-hegy jellegzetes, hármas csúcsa alatt rejtező, ma a hozzá legközelebb eső faluról martonyi pálos monostor néven ismert egykori egyházi intézményt természeti környezete miatt a középkorban kizárólag háromhegyi pálos monostornak nevezték. A monostor a történeti Borsod és Torna megyék határán található, közel az abaúji határhoz. A monostorról elkeserítően kevés, s jobbára csekély információs értékű írott forrás szól. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a magyarországi középkori írott forrásanyag nagyarányú pusztulásával, be kell látnunk, hogy eredetileg sem túlságosan sok oklevél foglalkozhatott ezzel a minden jelentősebb helytől távol eső, s a pálos rend viszonylatában sem kiemelkedő fontosságú, vagy gazdagságú monostorral. Gyöngyösi Gergely, a pálos rend 16. századi történetírója Vitae fratrum című müvében

1 csupán egyszer említi a háromhegyi monostort (pontosabban annak egyik oklevelét),

2 s amikor ugyanő 1522 körül - végigjárva a magyarországi pálos rendtartomány monostorait - összeírta és kivonatolta az azokban talált okleveleket, a háromhegyi monostorban mindössze 15 darab okiratot talált

3 (vagy tartott összeírásra méltónak). Bár ma már ezek többsége nincs meg, néhány további adat más forrásokból is összegyűjthető volt, de azok száma sem nagy. A monostor alapításának körülményei ismeretlenek (a számos más pálos monostor alapítóját megnevező Gyöngyösi Gergely sem árul el róla semmit), a szakirodalom azt a Tekesfiak alapításának tartja.

4 A „Tekesfiak" név alatt a semmilyen nagyúri nemzetséghez nem köthető, az írott források 1244 és 1261 között szereplő Tekus, vagy Tekes sárosi ispán

5 leszármazottait szokás érteni. Valóban, a háromhegyi monostort szinte körbeveszik azok az Abaúj, Borsod és Torna megyei falvak, ahol a Tekes ispántól származó családok (Szalonnaiak, Tornaiak, Színiek, Jósvafői Tekesek, Martonyiak) birtokoltak

6 (Dobódél, Jósvafö, Martonyi, Perkupa, Rakaca, Rakacaszend, Szalonna, Szászfa, Szin, Szinpetri, Tornakápolna, Tornaszentjakab, Tornaújfalu, Varbóc stb.), így e feltevés minden bizonnyal 1 Gregorius Gyöngyösi: Vitae fratrum eremilarum ordinis Sancti Pauli primi eremitae. Ed. Franciscus L. Hervay. Budapest, 1988. (Bibliothcca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, series nova, XI.). (A továbbiakban: Vitae fratrum.) 2 Vitae fratrum c. 34, p. 76. 3 A pálos rend okleveleiről készített Inventarium című könyv az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kézirattárában található, Ab 115. jelzet alatt. A háromhegyi monostor okleveleinek jegyzéke a 80-81. oldalon található. Gyéressy Béla Agoston-Hervay Ferenc Levente: Documenta Artis Paulinorum. A magyar rendtartomány monostorai 1. (A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának forráskiadványai X.) Budapest, 1975. (a továbbiakban: DAP I.) 182-184. 4 F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Katalógus. Pytheas, 2000. (a továbbiakban: F. Romhányi, 2000), 43. (Martonyi alatt) 5 Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. CD-ROM Arcanum Kiadó, 2001. 6 Györjfy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. (Abaúj megye, Borsod megye), Sárközy Sebestyén: A történeti Torna megye településtopográfiája a kezdetektől a 18. század elejéig. Perkupa-Miskolc, 2006. (Torna megye)