A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Makoldi Miklós: Adatok a Hernád-völgyi avar lovas sírok temetkezési szokásaihoz

szokásokra, hogy a ló és a lovas külön sírgödörben is elhelyezkedhet, de ettől függetlenül a két sír összetartozik, tehát egy lovas sírként kezelendő. És arra, hogy a lovas sírja általában mélyebb, mint a lóé.

39 A szűkebb területre vonatkozó kutatástörténeti áttekintés után, most bemutatom részletesebben a vizsgálni kívánt temetőket illetve a bennük elhelyezkedő lovas sírok fontosabb jellemzőit. A lelőhelyek Munkám során összesen 35 temetőt vizsgáltam. Ezek közül mindösszesen csak 5 van teljes egészében feltárva, a többi lelőhely vagy csak részben közölt, esetleg csak igen kis mértékben kutatott vagy szinte teljesen elpusztult, mielőtt még a régészek leletmentő ásatást végezhettek volna. Az öt, teljes mértékben feltárt temető, északról dél felé haladva: Kassa-Zsebes (Sebastovce), Sajópetri-Hosszúrét-dülő, Ti szavasvári-Petőfi u. 49.(?) és Tiszafüred-Majoros, illetve ide kell még sorolnunk Tiszafüred-Morotvapartot is a maga öt sírjával. Ezek az összes lelőhely 14,28%-át alkotják csupán. A feltárt ló- és lovas sírok száma együttesen minimum 275.

40 Ebből Illa Hernád felvidéki szakasza mellett került elő (40,36%),

41 52 Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből (18,91%), 16 Szabóles-Szatmár-Bereg nyugati részéről (5,82%)

42 és 96 Tiszafüred környékéről (36%). Láthatjuk tehát, hogy a legtöbb ló a Kassai-medencében fordul elő, majd következik Tiszafüred környéke, végül Borsod megye, ahol kimagaslik Sajópetri, a maga 34 ló- és lovas sírjával (12,36%). A jelenlegi adatok alapján - amely nem feltétlenül tükrözi a valóságot - ezt a három sűrűsödési pontot figyelhetjük meg a vizsgált területen. Ennek ellenére fontos megjegyezni, hogy ez a három sűrűbben fedett terület három teljesen feltárt temető vonzáskörzetében helyezkedik el, tehát nem alaptalan az a feltételezés, hogy ha ismernénk a szórványleleteket adó lelőhelyeket teljes egészében (nem is beszélve a teljesen ismeretlen sírmezőkről), akkor egészen más lehetne a kép! Ennek fényében csoportosítottam a temetőket aszerint, hogy milyen mértékben kutatottak: teljesen feltártnak tekinthető és viszonylagosan ismertetett vagy publikált: 5 db (14,28%) (Kassa-Zsebes /Sebastovce/, Sajópetri-Hosszúrét-dülő, Tiszavasvári-Petőfi u. 49., Tiszafüred-Majoros, Tiszafúred-Morotvapart); teljesen vagy megközelítően feltártnak tekinthető, de alig ismertetett 2 db (5,71%) (Kassamindszent /Valaliky-Vsechsvatych/ és Ároktő-Csík gát); temetörészlet vagy több lovas sírra utaló szórványok: 13 db (37,14%); magányos lovas sír vagy csak egy lóra utaló szórványok: 16 db (45,71%). Ebből láthatjuk, hogy 7 viszonylagosan reprezentatív lelőhely (20%) áll szemben 28 töredékesen ismert temetővel (80%), tehát négyszer annyi szórvány vagy bizonytalan lelőhely van, mint megbízható, ráadásul erről a 7 lelőhelyről ismerjük a 275 lovas sír 71,64%-át, ami 197 sírt jelent! Ha ezeket a megbízható temetőket vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy 39 Madaras 1991: 276-278. 40 Azért használom a „minimum" jelzőt, mert a szórványlelcteket csak I lovas sírt tartalmazó lelőhelyeknek tekintem általában, pedig köztudottan ritka az olyan késő avar lovas lelőhely, ahol csak egy lovas sír található. 41 A százalékos adatok az összes lelőhely arányában értelmezendők. 42 A megyének csak a nyugati részéről emeltem ki a Tisza közelében lévő néhány lelőhelyet, hogy kronológiai támpontokat nyerjünk ebből a régióból is.