A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz
településeiével, amelyek a hegyi területek hasznosítására már a 14. században megjelentek, de zömmel a 16-17. században alakultak. Vlach joggal bírtak, hasonlóan Zemplén, Sáros, Szepes, Árva és Trencsén korai telepeihez. Aligha véletlen, hogy a bányász-ércfeldolgozó telepek, pl. Zólyom területén átfedik a vlach településeket: Valaszka területén Hronec, Medvegy, Zavogya, Dolina, Predajna területén Oszrbzia, Besztercebányáén Kalisnya, Bachlacska, Ispánvölgy, Tajova, Richter Grad, Breznóbányáén pedig Kram et Puobis, Philipo, Podholski, Bravecze, Bachuch stb. 22 Ahogyan a vlach népesség zöme Szepes, Gömör tájain ruszin nyelvű volt, úgy valószínűsíthető, hogy Bars felső területein is jelen voltak azok csoportjai a korábbi századokban. 23 Bars megyei forrásunk nem alkalmas a népesség és a táj kiélése történeti rétegeinek megrajzolására, az azonban sejthető, hogy az évszázadok változásokat is hoztak az érintett tájakra, s azok a népesedéstörténet és a munkakultúra históriájának történetével összefonódva játszódtak le. Végtére is, az erdőövezet kolonizálásának kétféle formájáról van szó, amelyek között bizonyára volt kapcsolat az egyes térségek hasznosításában. III. Bars településeinek száma 1770 körül 200, abból 189 falu, 11 mezőváros. 48 településen a magyar volt a domináló nyelv, a német 6, a szlovák pedig 152 esetben volt meghatározó. Afassiok száma 196, abból 42 magyar, 3 német, 151 pedig szlovák. A parókiák közül katolikus volt 56, evangélikus 2, 1 pedig református. A tanítók száma 69 volt. 24 Az első magyarországi népszámlálás adatai szerint Bars mezővárosainak száma 11, a községeké 207, a praediumoké pedig 17, vagyis a vármegye 234 települést számlált. 25 A házak száma 13 249, a családoké pedig 18 350 volt. A tényleges népesség 99 000 (jogi népesség 99 089) fő, amiből 49 076 nő és 50 013 férfi volt. A vármegye népsűrűsége 36,3 fő/km 2 . A nemesek száma 1680, a papoké pedig 98 volt. 26 Barsban az úrbérrendezési klasszifikáló bizottság már 1768. május elejére kidolgozta javaslatát, a korán lezajló előzetes investigatio bizonyára szerepet játszott abban, hogy a IV. kérdőpontra adott válaszok meglehetősen szűkszavúak. A bizottság a földesurak érdekében felértékelte a jobbágyok valós hasznát, előnyeit, ráadásul a hegyi falvak gazdálkodásának előnyös helyzetét emelte ki a sík vidékiekkel szemben, hogy azokon ne kelljen nagyobb telki állományt kihasítani. Érdekes és tanulságos érvelésük, ami - a maga korában - a sík vidéki és a hegyvidéki gazdálkodás különbözőségének sajátos tükre, egyszersmind a tevékenységek, életmódok felsorolása is. 27 Véleményük szerint, igaz, hogy a síksági területen nagyobb a telki állomány, ám az nem mindig tűnik ki termelékenységével. Jóllehet a hegyi falvak szántóföld hiányával küzdenek, de ott a szántókat szorgalmasabban művelik, és könnyebben trágyázzák, lévén több a lakosság és a jószág. Nem kell annyit szántaniuk sem, ugyanakkor a kevesebb terményt - lévén annak jobb a minősége - könnyebben értékesítik, mint a síkvidékiek. Vagyis a minőség kiegyenlíti a mennyiséget. Megjegyzik, hogy a sík vidéki gazdáknak nincs elegendő munkaerejük, ezért a kaszáláskor, aratáskor és a nyomtatás idején a hegyi falvakban bérelnek munkaerőt. 22 Zólyom 18. századi életmódjához: UDVARI István-VIGA Gyula 1994. 89-120. 23 Dejiny 80., EAS VI. 1-2., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994. 13. 24 Lexicon locorum, 1773. adatai. Vö.: UDVARI István 1991. 13. Bars vármegye úrbérrendezési anyaga a falvak nevének betűrendje szerint a Magyar Országos Levéltárban található: Mikrofilmtár, 4128^1131. tekercs. 25 DANYI Dezső-DÁVID Zoltán 1960. 50-51. Az összeírások több településről adnak számot, ami azzal magyarázható, hogy egy-egy települést - ha több nép lakta- több helyre is besoroltak. 26 DANYI Dezső-DÁVID Zoltán 1960. 55. 27 Összegzőén: REBRO, Karol 1959. 128-130. 267
