A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz
üzemek szerkezete átalakulásának nyomjelzője is. Mindez kölcsönös viszonyban volt az igás robotszolgálat 18. századi megnövekedésével, de bizonyos, hogy a szarvasmarha tartása a földmüvelés technikájának változásától a táplálkozás struktúrájáig sokféle hatást gyakorolt az üzemszervezetre. Mária Terézia úrbérrendezése idején Bars vármegye parasztgazdaságainak 57%-át (úrbéres) telkes jobbágyok alkották. E telkes jobbágyok családtagjaikkal a népesség 2/3 részét adták, a zsellérek száma kisebb volt. Egy úrbéres háztartásra általában 6 hektár szántóföld jutott. Az úrbérrendezés forrásai szerint, a szlovák falvakban elterjedt volt a kétnyomásos határhasználat. Bars területe a 18. század végén 2724 km 2 volt. 16 A 18. század nem csupán a populáció vitalitásáról tanúskodik, hanem a jelentős migrációról is. Ennek iránya elsősorban északról délre irányult. A vármegye déli részét magyarok, Körmöcbánya környékét pedig németek lakták, ám a népesség zöme szlovák volt. A középkor során vélhetően nagyobb tömböt is alkotó, a 17-18. századra már többfelé szétszórt barsi németség egyik települési központja Körmöcbánya környékén volt (Jónoshegy-Berg, Kremnické Bane, Kékellő-B\aufuss, Krahule, Já/70áré/-Honneshau, Lucky, Körmöcligeí - Legendel, Veterenik, Kunosvágása - Kuneschhau, Kunesov, Barskapronca - Deutsch-Litta, Kopernica), a másik a Madarastól délre, a ZsarnócaOszlány országút mentén helyezkedett el {Pálosnagymező - Velke Pole, Hochwies, és Dóczyfűrésze - Polisch, Pila). A németség életmódja együtt változott a térség tájhasznosításával: zömük bányász volt, vagy a bányászathoz kapcsolódó montán ipart űzött, de a Madaras aljában települt bányászvároskák később paraszttelepülésekké alakulhattak. A Garam menti németség a konfesszionálisan homogén zónában jelentős számban beolvadt a szlovákságba. 17 Bár a nyelvhatár érdemben nem változott, a szlovákok előretolták telepeiket Bars mellett "Nyitrában, Esztergomban, Komáromban; Nógrádban és Hontban egészen Pest megyéig eljutottak. 18 A szlovákosodás összefügg a térség népeinek életmódváltásával: a fémbányászat csökkenő jelentősége a németség szlovákosodását, a német szigetek szlovákká válását siettette. 19 Amint azt forrásunk igazolja, a jobbágynépesség életmódjában kiterjedt területeken meghatározó jelentősége volt a bányák körüli tevékenységnek, munkavállalásnak. A bányászat a Felföld regionális sajátossága volt, évszázadokon át fontos telepítő erő, ami - alrégiónként változó haszonnal - a nemesfémek kinyerésétől a vasig, szénig különféle gazdasági célokat szolgált. 20 A hegyvidéki települések közül több jószerével ipartelep volt, sajátos működési modellt képviselt: lakói nem parasztok voltak, azokétól eltérő volt egész életmódjuk, munkakultúrájuk is. Barsban főleg a Besztercebányai Kamara területén jönnek létre ezek a telepek, amelyeket szabadmenetelű népesség lakta: bányászok, favágók, fuvarosok, szénégetők stb.), akik az iparhoz kapcsolódó tevékenységük mellett leginkább juhot neveltek, de közülük számosan tehenet is tartottak. (Árulkodó lehet azoknak az intézkedéseknek a nagy száma is, amelyek a felföldi bányák körüli kincstári erdőket igyekeztek megóvni a legelő állatok kártételétől. 21 ) Megítélésünk szerint, ezeknek a közösségeknek a históriája a korábbi századokban átjárható volt a Garam felső völgyének vlach 16 Dejiny, 393-394. 17 Összegzőén: ILYES Zoltán 1998. 321-332. 18 Dejiny 103., 378., 403., 408. Vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994. 9-13. 19 A német nyelvszigetek kialakulásához: ILYES Zoltán 1998. 321-324. 20 FRISNYÁK Sándor 1990. 32-35., PALÁDI-KOVÁCS Attila 1994. 11. 21 TAGÁNYI Károly 1896. 266
