A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

ELŐADÁSOK A VALLONOK TÖRTENETÉHEZ - Tóth Péter: A vallonok legkorábbi betelepülése Magyarországra

feltételezhetjük, hogy érkezésük nem volt szervezetlen, hanem azt meg kellett előznie valamiféle meghívásnak, hiszen ha a pogánylázadásnak és a keresztények lemészárlásának a híre eljutott - és eljutott - Nyugat-Európába, aligha merhettek vállalkozni biztosítékok nélkül erre a veszedelmes utazásra. Ha elfogadjuk Györffy György feltevését, amely szerint Béla herceg feleségének az anyja, Ezzo rajnai palotagróf leánya lehetett a közvetítő, akkor fel kell értékelnünk Béla szerepét a történtekben: ő szavatolhatta az érkezők biztonságát. Ebben az esetben viszont már a kanonokok érkezése előtt Magyarországon kellett lennie, következésképpen szerepet kellett játszania a pogánylázadás leverésében: ha ezt elfogadjuk, rögtön érthetővé válik, miért osztotta meg vele a hatalmat fivére, András (a testvéri szeretet bárgyú meséjét, amellyel a krónikakompozíció indokolja a hatalommegosztást, nyugodtan elfelejthetjük). A kanonokok áttelepülése tehát segíthet az 1046 és 1048 közötti drámai időszak időrendjének a rekonstruálásában. Eszerint 1047 első felében András öccse, Béla (és nyilván annak lengyel katonai kísérete) segítségével leverte a pogány lázadást - ennek élén pedig ki más is állhatott, mint a harmadik fivér, a pogány Levente

28 -, aminek következtében a három életben maradt püspök megkoronázhatta, ő pedig megosztotta a hatalmat Bélával, őt jelölvén ki a trón örökösének és átadván neki a Bihar központú hercegséget. Az ország pacifikálása, az egyházat ért károk felmérése időben egybeeshetett a verduni eseményekkel: rögtön ezután kerülhetett sor Béla családjának a segítségével a kapcsolat felvételére és a kanonok meghívására, sőt érkezésére (Leodvin ezért illethette Andrást a noviter inthronizatus kifejezéssel, amikor parancsot kapott a kincstár ereklyéinek a számbavételére). Ha azonban szervezett volt a kanonokok áttelepülése, nem pedig fejvesztett menekülés az igen veszélyes bizonytalanságba - amit egyébként nehéz lenne elhinni - , akkor az is joggal feltételezhető, hogy nem egy szál magukban, hanem esetleg komoly kísérettel érkeztek Magyarországra. A kíséretnek pedig nyilván ott kellett letelepednie, ahol egy-egy kanonok hivatalt kapott: s valóban, a püspöki székvárosok közül nem is egyben megtaláljuk az „olasz" utcákat. Mivel ezekre az utcákra csak későbbi adatokkal rendelkezünk, természetesen nem zárható ki későbbi keletkezésük sem; tagadhatatlanul logikus lenne azonban telepítésüket összekapcsolni az ekkor püspökké tett kanonokok személyével, illetve kíséretével. Ezt a kapcsolatot az Eger környékéről őseik hazájába látogató vallonok esete, mint fentebb láttuk, erőteljesen bizonyítja is. így végeredményében talán joggal feltételezhetjük, hogy a vallonok legkorábbi, tömeges betelepülése Magyarországra az 1040-es évek második felében történt. 28 Ennek bizonyítására másutt teszünk kísérletet. 547