A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

ELŐADÁSOK A VALLONOK TÖRTENETÉHEZ - Tóth Péter: A vallonok legkorábbi betelepülése Magyarországra

A VALLONOK LEGKORÁBBI BETELEPÜLÉSE MAGYARORSZÁGRA TÓTH PÉTER A hazai forrásokban igen nehéz azonosítani a vallonokra vonatkozó korai adatokat. Köztudott ugyanis, hogy e források általában latinoknak (Latini) nevezik őket, s a XIV. századi krónikakompozíció szerint érkeztek is ilyen jövevények Magyarországra, ráadásul Rajna-vidékiekkel együtt (Latini et Rhenenses) már Géza fejedelem és fia, Szent István idejében;

1 ugyanezen krónikakompozíció azonban szintén „fecskék módjára ficsergö" latinoknak mondja Péter király kedvezményezettéit,

2 akiket később a fellázadt pogányok legyilkoltak vagy menekülésre kényszerítettek

3 - róluk azonban igen nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy Itáliából, pontosabban Velencéből érkeztek a király kíséretében. Kézai Simon ugyancsak a Latinus népnévvel illeti ezeket a jövevényeket, sőt, szerinte németek mellett latinok is harcoltak Henrik seregében, amely 105 l-ben Péter halálát kívánta megbosszulni és egészen Székesfehérvárig hatolt.

4 Maga a népnév tehát nem nyújt biztos fogódzópontot a legkorábbi betelepülések időpontjának a meghatározása tekintetében. Maradnak ennélfogva a külföldi adatok, amelyeket Györffy György gyűjtött össze.

5 Ezek közül a legfontosabb az ugyan nem kortárs (1144 táján élt), de nyilván jól tájékozott Laurentius de Leodio liége-i szerzetes a Gesta episcoporum Virdunensium et abbatum Sancti Vitoni című müve, amelyben a következőket írja: 1047-ben Godefrid

6 herceg fellázadt Henrik császár ellen és Balduin flandriai gróffal együtt megtámadta Verdun városát. A herceg ugyan épségben meg akarta őrizni az ottani monostort, de a hirtelen támadt tűzvész teljesen elemésztette azt. Ekkor sok polgár és sok klerikus menekült el a városból. Az a hír járja (fáma est), hogy a felégetett egyházból akkor utazott huszonnégy kanonok Magyarországra a szűkölködés elől és nyilvánvaló (constat), hogy ezek sohasem tértek vissza onnét, azaz le is telepedtek ott.

7 Györffy szerint

8 a pogány lázadás után az egyház újjászervezése a gyűlölt olaszok és németek (akik egyébként is Henrik császár alattvalói voltak) helyett ezeknek a verduni kanonokoknak köszönhető, akikhez az utat az 1035-ben Magyarországon tartózkodott Richardus verduni apát (Szent Gellért barátja) által, valamint lotharingiai zarándokok révén Wazo liége-i püspök (1042-1048) által lehetett megtalálni. Wazoról az életrajzírója

9 1 SRH. I. kötet, 303. p. 2 SRH. I. kötet, 323. p. 3 SRH. I. kötet, 339. p. 4 SRH. I. 173-174. és 177-179. p. A németek és latinok együtt említéséről és ezen említések sztereotip jellegéről lásd Kristó Gyula, 1991. 5 Györffy György, 1972. 37-44. p. 6 Györffynél: Gebhard, Felső-Lotharingia hercege. MOT. 1/1. kötet, 850. p. 7 Catalogus, II. kötet, 1395. p. 8 MOT. 1/1. kötet, 850-851. p. 9 Anselm liége-i kanonok a szerzője ennek (Catalogus, l. kötet, 297-298. p.) Csak annyit ír azonban, hogy a püspök híre és dicsősége a föld legeldugottabb zugait is bejárta, így a magyarok és a „hiberusok" is megtapasztalhatták dicsőségét. 543