A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Edina: 19. századi stóla restaurálása

/. kép. A kereszt középső része Az egyházi textíliák A katolikus egyházban használatos jellegzetes szertartási, azaz liturgikus ruhák összességének latin neve: paramentum. A stóla (görögül: sztolé - ruha) - hosszú, szalag alakú, vállon viselt ruhadarab, sokszor gazdagon díszített anyagból. A szalag két azonos méretű szárát a püspök és a pap vállára akasztva, melle előtt párhuzamosan viseli, a diakónus bal vállára fektetve, testét átlósan keresztezve a jobb karjai alatt köti össze. Színe az adott liturgikus eseményekhez előírtan változik. Az egyházi ruhák eredete a görög és a római vi lági ruhaviseletre vezethető vissza, ebből keletkeztek és fejlődtek ki. Ezafejlődési folyamat az 5-9. századra tehető. A12-13. századra a liturgikus ruhadarabok típusai állandósultak, alakjuk és anyaguk, továbbá művészi díszítésük azonban változott. „Művészi kivitelezésű, vallási rendeltetésű textíliákat a román, gót és a reneszánsz stílus idejében, kolostorokban, il letve műhelyekben készítettek. A céhekben egyesített, tanult iparosokat régen hím varróknak nevezték. Akézművesek kész m inták alapján dolgoztak, a mintarajzokat hivatásos művészekkészítették. A segédek és a mesterek mintarajzokat gyűjtöttek külföldi vándorútjaik során, elsősorban Itáliából és Németországból. A külföldről beszerzett mintakönyvek és metszetek mintáit némelykor átdolgozták, esetleg saját rajzaikkal kiegészítették. A régi egyházi textíliákon minden esetben felismerhetők a kor jegyei, a szomszédos országok hatása és a korszak vezető stílusának sajátosságai. A magyar hímzések mintázatában is érvényre jut egy egységes európai stílus, ami nem nagyon különbözik a külföldi mintakészlettől, legfeljebb az ábrázolt szentek nevei magyarok."

2 2 Farkasvölgyi Zsuzsanna: Az Iparművészeti Múzeum XV-XVI. századi kazulájának restaurálása. Múzeumi Műtárgyvédelem 6. 1979. 45. 718