A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hajdú Ildikó: Tokaj-hegyaljai borászat gazdasági antropológiai vizsgálatának lehetséges területei

lehetővé teszi az antropológia sine qua non-ját jelentő, terepmunkára épülő kutatást és gazdasági antropológiai elemzést. A hegyaljai borászat az évszázadok során számos gazdasági fellendülést és visszaesést ért meg és ezáltal mind logitudinális, mind diakronikus vizsgálatában felrajzolható egy olyan gazdasági attitűd, amely a társadalmi változásokra reagálva alakítja a gazdasági cselekvést, valamint létrehoz és formál egy olyan borászati hagyományt, amely főleg a bor értékesítése során, mint kulturális termék jelenik meg. A rendszerváltást követő gazdasági, társadalmi és kulturális változások értelmezése tehát pontosan az átmenet folyamatában teszi vizsgálhatóvá a borászat gazdasági rendszerének működését, rávilágítva annak korábbi és jelenlegi állapotára és meghatározó elemeire. Ezen munka keretei között a hegyaljai borászat gazdasági antropológiai tanulmányozásának vázlatos áttekintésére törekszem. A jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzet értelmezéséhez elengedhetetlen fontossággal bír a borászat működésére nagy hatást gyakorló történelmi eseményeknek nemcsak összefoglalása, hanem a jelenségek antropológiai vizsgálata is. Az első fejezetben ez kerül bemutatásra. A következő nagyobb egységben a borászat diakronikus elemzési keretei között, a jelenkori események, gazdasági attitűdök lehetséges gazdasági antropológiai kutatási irányainak körvonalazása olvasható, három nagyobb terület kiemelésével. Ezek az innováció, a társadalmi kapcsolatok szervezésének, valamint a hagyományok változásának területei. Hegyalja történelmi átalakulási folyatai Ahhoz, hogy a napjainkban fennálló gazdasági helyzetet értelmezni lehessen, elengedhetetlen a hegyaljai borászat történelmi fejlődésének áttekintése, hiszen „hiteles múltra alapozva lehet csak érvényes jövőt - nem csak - tervezni, de építeni is."

10 Számos, a jelenlegi gazdasági működésben megfigyelhető gazdasági motiváció gyökerét az évszázadok során itt lezajlott történelmi eseményekben és az azokra adott válaszreakciókban kell keresni, amelyek gyakran a mai napig a hagyományok, szokások szövetében öröklődnek generációról generációra. A 14. századdal vette kezdetét a Hegyalja iránti gazdasági, kereskedelmi érdeklődés. A 15. század második felétől jelennek meg egyre nagyobb számban az extraneus szőlőbirtokok, jelezve annak erősödését a szerémi borokkal szemben. A felvidéki városok hegyaljai birtoklásának mind kereskedelmi, mind társadalmi szempontból meghatározó szerepe volt. Ez a jelenség megkönnyítette a kereskedelmet: a felvidéki polgár, a kereskedők közvetítése nélkül, saját szőlőültetvényéről szállíthatta a birtokán megtermelt bort észak felé értékesítésre. Ugyanakkor a hegyaljai szőlőbirtoklásnak, a felvidéki városi lakosság körében, társadalmi vonatkozása is volt. A polgárnak tekintélyét többek között azon mérték, hogy hol, hány, mekkora birtoka volt a hegyaljai mezővárosok promontóriumain, és azokból hány hordónyit szállított haza, otthoni pincéibe. Szerepüket már a 14. századtól királyi rendeletek megszerzésével igyekeztek minél jobban megszilárdítani, amelyet a 16. századig sikerült megőrizni. Ezen évszázadokban a felvidéki városok irányították teljes mértékben az észak felé irányuló borkereskedelmet." A borászat társadalmi és gazdasági erősödését mutatja az a tény is, hogy a 15. században az extraneus birtokok megjelenésével párhuzamosan először a nemesek, majd a 10 KuntE. 1993. 111. 11 KomoróczyGy. 1944. 136. 473