A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hársvölgyi Virág: A tokaji Béres Béla-gyüjtemény Galaktotrophousa ikonja és köre • Adalékok a Szoptató Istenszülő ikonográfiájához

A Szoptató Istenszülő kultúrtörténeti vonatkozásai Anya és gyermek kapcsolata a korai keresztény kultúrkörben A szoptatás egy természetes biológiai folyamat, de az ezt ábrázoló képek nem a természet szerint készültek. Túl azon, hogy a női test biológiai funkciójára utalnak az ábrázolások, nincs bennük semmi természetes. Ez kifejezi a képek készítőinek gondolatait a szoptatásról és a tejről. A modern Nyugaton a szoptatás fogalma őrzi az anya és gyermek közötti kapcsolatot. Az ilyen ábrázolások üzeneteket közvetítenek, az anya és a gyermek közötti szoros köteléket. A szoptatás időszaka egy rövid periódus a gyermek életében és ilyenkor a legnagyobb szerepet az anya játssza. John Boswell

15 becslése szerint a keresztény era első három századában 20^40% közötti volt a városban született gyermekek elhagyása születésükkor. A 4. században Nyssai Gergely azt írta, hogy a fiatal gyermekek nagy számban meghalnak azért, mert kiteszik őket vagy megfojtják, vízbe fojtják vagy betegségek miatt pusztultak el. Az újszülöttek meggyilkolása legális cselekmény volt még Bizáncban is, Justinianus reformjáig. A késő antik és kora bizánci időszak Egyiptomában a szoptatás ideje általában 2-3 év volt, és aki a gyermeket táplálta, az gyakran nem is az anya volt. így ez a rövid áttekintés is azt mutatja, hogy a gyermekét szoptató nő képe nem az anya és gyermek intimitásának volt a szimbóluma. De ha nem ezt szimbolizálta, akkor mit? Ha ez nem Krisztus emberi mivoltának hangsúlyozása, akkor mit jelenthetett? A kopt szerzetesek miért választották ezt az ábrázolást celláik, templomaik falainak díszítésére? Aranyszájú Szent János a szoptatást mindenekelőtt Krisztus megtestesülésével hozza összefüggésbe, amikor kimondja: „azért gondolták, hogy ember...mert történik kihordás is, és ...tejjel táplálás..., hogy a Gondviselés szentsége mindenek által könnyen elfogadható legyen.

,,]b Lehetséges válasz ez is, különösképpen azért, mert a tejjel táplálást korán kapcsolatba hozták a Passióval, mint a vér allegóriája. De lehetséges, hogy a Mária iránti rajongás motiválta ezeket a kopt ábrázolásokat. Mária jelentősége Egyiptomban meglehetősen változatos, kapcsolatot teremt a Galaktotrophousa és Szűz Mária kultuszának bonyolult magyarázatához. Az anyatej értelmezése az antikvitásban és a középkorban Szent Péter első levelében (lPt 2) a következőket olvashatjuk: „Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre.'''' Ahogy az anya tejétől nevelkedik a gyermek, úgy nő fel az ember az üdvösségre. Mária, az Isten által megáldott asszony anyateje tehát egy szimbolikus erőt képvisel, melynek olyan fontos szerepet tulajdonítottak, hogy a szövegek tanúsága szerint Krisztus a következőképpen szólt Máriához, az Istenszülő elszenderedése közben: „Áldottak a te kebleid, ó Mária, szeplőtelen anyám, mert általuk tápláltál engem."

]1 Az Istenszülő feltámadásakor pedig 15 Közli Bolman, Elizabeth S:. The Enigmatic Coptic Galaktotrophousa And The Cult Of The Virgin Mary In Egypt. Images of the Mothcr of God, Perceptions of the Theotokos in Byzantium. ed. Maria Vassilaki. Athén, 2005. 15 16 MnalToyiáwr], XpvaávOtj: H riavayía aTnq (popnréc; eiKÓvsq. Eixóvec; inc; Flavayíaq ra^aKTOTpoípovJaaq. In: Mnrnp ©sorj. A7t£iKovíceic, tr|c; Havayíag otn Bví,avzwr\ téxvi], ed. Mapía BaatláKn, AGiíva, Mouaeío M^eváKn 20 OKTÜ)PPÍOV 2000 - 20 Iavouapíou 2000. 141 17 J. Armitage Robinson (ed.), Text and Studies. Contributions to Biblical and Patristic Literature, Vol.4, Nr.2: Coptic Apocryfal Gospels. Cambridge. 1869. 77. 422