A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Alabán Péter: Adatok Borsodszentgyörgy történeti földrajzához és palóc társadalmához

faluban.

15 A település neve 1935. április l-jétől lett Borsodszentgyörgy, amely a 17. századi névhasználatra vezethető vissza. 1. táblázat: Disznósd (Szentgyörgyfalu, Borsodszentgyörgy) lakónépessége a második világháborúig Év 1784 1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 Fő 549 813 658 760 895 999 1044 1193 1319 A változás mértéke + 63,02% + 32,03% A változás mértéke + 140,25% A falu társadalomszerkezete leginkább abban a közegben, néprajzi tájegységben szemlélve vizsgálható, amelyikbe mindvégig beletartozott. A barkó etnikai csoport jellemzésénél, néphagyományának sajátságainál Paládi-Kovács Attila etnográfus öszszegzése alapján összesen nyolc olyan szempontot határozhatunk meg,

17 amelyek a regionális és lokális sajátosságokon túlmenően meghatározó jegyei az itt élő lakosságnak. Az alábbiakban ezeket vesszük sorra Borsodszentgyörgy tekintetében, mintegy áttekintő társadalomrajzot adva a településről. A fő jellemvonások közül az első a földrajzi behatárolás: a falu a több tekintetben is elkülönült Erdőhát nevű tájegység déli részén fekszik, talaja barna erdőtalaj, erdősültsége még mindig 60% körülinek van feltüntetve. Az erdőművelésbe vont területeket vegyes korú kemény és lágylombos erdők borítják. Borsodszentgyörgy és Arló környékén a terület ma az Egererdő Erdészeti Zrt. Arlói Erdészetének tulajdonában áll, s része a Tarnai Tájvédelmi Körzetnek. A jellemző fafajok közé tartozik a tölgy (főként kocsánytalan tölgy), a cser, a bükk, s néhány elegyfaj (pl.: juhar, gyertyán). A már említett és röviden ismertetett lakosságára - más Árpád-kor óta fennálló barkó településhez hasonlóan - jellemző volt, hogy számának folytonosságát főként olyan demográfiai folyamatok veszélyeztették, mint az elnéptelenedés és a telepítés (pl.: törökdúlás idején). A harmadik szempont a kis-és középnemesi jelleg. A hivatkozásokban megjelölt tanulmányokban ennek a sajátos társadalmi rendnek már több lényeges elemével (pl.: közbirtokosságok, településformák, házasodás stb.) foglalkoztunk más falvak esetében. A rendiség maradványait sokáig őrző nemzetségi szervezet (nemzetség-had-család) Borsodszentgyörgyön is kimutatható; valójában a földközösség és a nemesi nagycsalád kapitalista átalakulása csak a szocialista időszakban fejeződött be.

1 A negyedik sajátságos jegy a házasodási kapcsolatokra vonatkozik, ahol nemesi és vallási endogámia érvényesült. Utóbbin belül a dominanciát mutatja, hogy a római katolikusok aránya még 2001-ben is 90% feletti volt, azt megelőzően pedig még magasabb arányt láthatunk a népszámlálási kötetekben. Mindez itt szintén azt az általánosságot tükrözi, miszerint a reformáció ezen a területen - mintegy a kialakult tradíciókat is változatlanul hagyva - nem tudott nagy jelentőségre szert tenni, eközben viszont feltűntek a görög katolikus népesség egyes csoportjai is.

19 15 F. Dobosy L., 2003. 86. 16 Forrás: http://www.nepszamlalas.hU/hun/kotetck/06/05/data/tabhim/4/load01 1 O.html

. 17 Vö. Paládi-Kovács A., 2003 a [1982]. 171.; Uő„ 2006. 164-165. 18 Paládi-Kovács A., 1981. 165. 19 Borsodszentgyörgyön a reformátusok aránya 70 év alatt (1930 és 2001 között) mindössze annyiban módosult, hogy a lakónépesség számának emelkedésével átlépte az 1 %-ot. A reformáció másik ágát képviselő 361