A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Alabán Péter: Adatok Borsodszentgyörgy történeti földrajzához és palóc társadalmához

erdei legeltetés és makkoltatás az extenzív sertéstenyésztés egyik jellegzetessége volt: ősszel, október-november táján hajtották ki az állatokat, több helyen pedig csak tavasszal hajtották vissza őket.

7 A természeti adottságokból és a gazdálkodási formákból adódó hasonlóság egyébiránt kimutatható a másik irányban, Domaháza felé nézve is: a kedvezőtlen természeti adottságú, hegyes-köves határ egy részét itt is állattenyésztésre, legeltetésre használták. Ennek kedveztek a völgyekben található bővizű források, ahol a kihajtott állatokat itatták (pl.: Járnok, Vizesvölgy, Patak, Köpőskút). A környéken gyakran találkozhatunk még a dombos, hegyes, bérces részek lejtős, alsó részére utaló „ajja" vagy „alja", valamint a hegyoldalak aljában lévő, széles, teknőszerü mélyedést jelentő „lápa" kifejezésekkel (Borsodszentgyörgy esetében ilyen például: Perkupa bérez, Sása lápa, Tövises lápa, Víg lápa, Domaháza esetében ezekhez hasonló például: Gyalog-út lápa, Farkas-lápa lapossá, Petykefar alja).

8 Több néprajzi felmérés is bizonyította már az 1970-es évektől, hogy a földrajzinév-ismeret egyre inkább elhalványul az újabb generációk körében Talán éppen ezért a fentiekben közzétett helynevek, azok hátteres is rövid magyarázata a régi, tradicionális paraszti világ továbbélését biztosíthatják a modern kor állandóan és gyorsan változó keretei között. A helyi társadalom lényegi vonásai Néprajzi tájegységeink közül a keleti palócokhoz tartozó Barkóság területe bár nehezen behatárolható, a korábbi néprajzi gyűjtések annak földrajzilag megrajzolt területén a központi falvak egyikeként tartják számon az általunk is vizsgált Borsodszentgyörgyöt. Az Arló határából kiszakadt, Ózdtól 12 km-re található falu a szlovák határ közelében fekszik, közigazgatásilag Borsod vármegye szentpéteri, majd (1885-től) ózdi járásához tartozott, majd 1924-ben Borsod, Gömör és Kishont vármegyék része lett, 1938-ban ismét Borsod, 1945-től Borsod-Gömör, 1950 után pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez került.

9 Lakóinak száma a legutóbbi (2001. évi) népszámlálás idején 1365, némi csökkenés után 2005. január l-jén pedig 1294 fő volt.

10 A település az 1241-1242. évi tatárjárást követően jött létre, először - épített templommal - a 14. században említik a források. Az erdőkben lévő vaddisznók után eredetileg a Disznós (Disnos, Dyznos), később a Disznósd nevet kapta (vaddisznóban bővelkedő hely). Birtoklása okán a forrásokban Alsó- és Felsődisznósd (Alsó Gyznos, Felsew Gyznos) nevével találkozhatunk, mivel a terület a Ráthold és a Putnoki Vecse nemzetség birtokait jelölhette. Rácz Imre volt arlói plébános, a helyi plébániai levéltár iratait felhasználva a községről írva megemlíti a barkó társadalom had-nemzetség viszonyrendszerének helybéli megjelenését a Kovács és a Németh család esetében: „De ez időben ugyancsak megvan már nyugatra az alig pár házból álló Párád puszta és délre a Horgos-tanya is. Párádon a Kovács-törzs ősei élnek. Később, amikor már egyre több Kovács-ház sorakozik az egykori pusztán, ezt a részt Alsó-Disznósdnak, a másikat a Németh-had települését pedig Felső-Disznósdnak nevezik el." Később a Heves megyéből származó, III. Ferdinándtól 1639-ben nemesi címet kapó Majzik famíliának is 7 Szabadfalvi J., 2001. 756-757. A makkoltatás és földrajzi migráció kapcsolatáról részletesebben lásdUő., 1998 [1968]. 8 Vö. Alabán P., i. m. 648. 9 Hőgye l.-Seresné Szegöfi A.-Tóth P.

( 1983. 65. 10 Forrás: http://portal.ksh.hii/pls/portal/cp.helysegnevtar

. 11 RáczI., 1991. 115. 359