A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Alabán Péter: Adatok Borsodszentgyörgy történeti földrajzához és palóc társadalmához

ADATOK BORSODSZENTGYÖRGY TÖRTÉNETI FÖLDRAJZÁHOZ ÉS PALÓC TÁRSADALMÁHOZ ALABÁN PÉTER A történeti földrajz forrásai és forrásértéke A helytörténeti irodalom számára az alig több mint százéves múltra visszatekintő tudományág, a történeti földrajz sok szempontból is nagy jelentőséggel bír. Egy adott közösség életteréül szolgáló terület adott korban fennálló természeti, gazdasági és társadalmi viszonyait igyekszik feltárni történeti források alapján, ezáltal pedig sok - gyakran pótolhatatlan - adalékot nyújt egy-egy település társadalomrajzához. Mivel országos, regionális és lokális szinten egyaránt fontos kiindulópontja a történeti helyrajz, rekonstrukcióját leginkább a földrajzi nevekre építi. Falutörténeti munkák során ezek a topográfiai nevek sokoldalú földrajzi, majd gazdaság- és társadalomtörténeti megközelítéseket tesznek lehetővé akár a határhasználat, akár a mezőgazdaság (és a gazdálkodás egyéb részei) vagy az életmód korszakonkénti változásainak, illetve azok hátterének vizsgálatához. Dolgozatunk nem csupán településtörténeti adalékokat kíván nyújtani, hanem egyben folytatása az idén 45 éves Lajos Árpád Honismereti Kör kutatási tevékenységén belül az ózdi kistérség palóc-barkó falvainak hasonló tematikájú (társadalomtörténetitársadalomnéprajzi) feldolgozásainak.

1 Ezek sorából a több szinten és területen hasonló múltú Borsodszentgyörgy ez idáig kimaradt, a településnek nem készült monográfiája, sőt lényegében helytörténeti irodalma sincs. Társadalomtörténeti megközelítésünk a helyi társadalom sajátosságain túl a lakóhelyként szolgáló földrajzi környezet szerepére is fel kívánja hívni a figyelmet a község helynevein keresztül. Néprajzi és társadalomtörténeti vonatkozásban az elemzések középpontjában ilyen művek esetében maga az adott közösség áll: „az eltérő geográfiai és történeti adottságokat az ember nem csupán elszenvedte, vagy élvezte azok előnyeit, hanem tevőlegesen is részt vett a történelem és földrajz alakításában." Utóbbi szempontnak megfelelően a történeti földrajz forrásanyagának egy része korántsem topográfiai eredetű és természetű: a helyi gazdálkodáshoz kötődő faluhatár dülöbeosztása, a kataszteri térképekhez kötődő - levéltárakban fellelhető - földkönyvek, birtokívek, nyilvántartások, közbirtokossági naplók például széleskörű összehasonlító kutatásokhoz járulhatnak hozzá, már amennyiben teljes terjedelmében, hiánytalanul fennmaradtak. A felhasználási területeknél itt említhetjük meg a 19. század második felének földtagosítási eljárásait, annak eredményeit, hitelesen kimutatható következményeit. Időmetszeti összevetésben, különös tekintettel például az eltelt idő alatt beépített részeken vagy az erdővel borított területek müvelés alá vonásával bekövetkező változásokra, ezek a településkép módosulásának szakaszait is felvázolhatják előttünk; igaz e tanulmány nem a fentiekre vállalkozik, csupán rövid társadalomrajzhoz kíván leginkább alapot szolgáltatni. 1 Az újabb tanulmányok közül Domaháza és Hódoscsépány vonatkozásában lásd Alabán P., 2004; ill. Alabán P.-Csépányi A., 2006. 2 KálniczkyL., 1995.5. 357