A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Rémiás Tibor: Miskolc mezőgazdasága (1918-1949) (Előtanulmány a Miskolc monográfia V. kötetéhez)

a nagybirtokokon (23,35%, 754 kat. hold), még kevésbé a törpebirtokokon (14,26%, 358 kat. hold). Az 1935. évi országos mezőgazdasági összeírásból a továbbiakban még három fontos terület statisztikai adatait emelnénk ki. Miskolc város gyümölcsfaállományára, állatállományára és mezőgazdasági gépi felszereltségére vonatkozó felvételeket. Köztudottan a város kertjeiben és a szőlőhegyeken a miskolciak is kedvelték, szorgalmasan gondozták, pótolták az étkezésre, aszalásra, lekvár- és pálinkafőzésre alkalmas gyümölcsöket termő fákat. Mindebből közkézen 96 001 db, ebből elkülönített gyümölcsösben (129 kat. hold) pedig 16 952 db gyümölcsfa termett 1935-ben, vagyis évente közel 100 ezer gyümölcsfa látta el finomabbnál finomabb gyümölcsökkel a várost és a piacait, sőt annak közvetlen környékét. Közkedvelt volt a magvaváló szilva (16 610 fa), az őszibarack (13 472 fa), az alma (12 139 fa), a kajszibarack (10 783 fa) és a körte (10 042 fa). Népszerű volt még, de jóval kevesebb termett másféle (magvaválón kívüli) szilvából (7362 fa), meggyből (6325 fa) vagy cseresznyéből (6684 fa), esetleg dióból (4009 fa), birsből (2740 fa), eperből és szederből együtt (2200 db) vagy ringlóból (2092 fa). Elenyészőnek mondható a mandula (608 fa), a mogyoró (442 fa és bokor), a naspolya (334 fa és bokor), a gesztenye (110 fa) és egyéb ekkor számba vett (49 fa), de meg nem nevezett gyümölcs termése. A város elkülönített gyümölcsöseiben a közkedvelt és népszerű gyümölcsöket termő gyümölcsfaállomány hasonló megoszlást, rangsort mutat, mint a városlakók kertjeiben, szöleik alján elszórtan. Itt is a közkedvelt gyümölcsöket preferálták: magvaváló szilva (3050 fa), alma (2304 fa), őszibarack (2252 fa), körte (1702 fa) és kajszibarack (1467 fa), vagy a népszerűekből az ellátási gondokat csökkentették, úgymint a másféle (magvaválón kívüli) szilva (1611 fa), cseresznye (1100 fa), meggy (1008 fa), dió (561 fa), birs (553 fa), eper és szeder (484 fa), a ringló (450 fa) terméssel. Az elkülönített gyümölcsösökben sem volt gazdag (az amúgy is hiányként kezelt) naspolya (176 fa és bokor), mogyoró (117 fa és bokor), mandula (85 fa), gesztenye (17 fa) és egyéb (15 fa) gyümölcs termése.

79 A városban 1935-ben számba vett

80 szarvasmarha (718 db) 85,5%-a (614 db) piros-tarka fajta volt, a kevés magyar-erdélyi (63 db), szimmentáli (15 db) és az elenyésző másféle nyugati (6 db) vagy egyéb (20 db) fajta mellett. A szarvasmarha-állomány 61,1%-a (439 db) járt rendszeresen közlegelőre. Az igásszekerek (385 db) elenyésző része volt már ekkor a városban kettős ökörfogat (5 db) vagy tehénfogat (5 db). Négyes ökörfogatokat pedig már keresve sem találtunk volna. A mezőgazdaság, a katonaság és a fuvarosok közkedvelt és megbecsült állata a ló volt. A város lóállománya 1935-ben 1403 db-ra rúgott, amiből legtöbb (543 db) melegvérű és angol félvér (326 db) volt, ettől kevesebb a nonius (246 db) és a hidegvérű (222 db) volt, elenyészőnek számított az arab fajta (40 db) vagy az angol telivér (7 db). A lovaknak csak 3,1%-át (44 db) járatták közlegelőre. Az igásfogatok 96%-a (370 db) lóvontatású volt: egyes lófogat (51 db) és kettős lófogat (319 db). A 29 db állati erővel 78 Magyar statisztikai közlemények 1937. 100. kötet, 355. 79 Magyar statisztikai közlemények 1938. 105. kötet, 471. 80 Magyar statisztikai közlemények 1937. 100. kötet, 350-353., Magyar statisztikai közlemények 1938. 105. kötet, 470-473. 81 B.-A.-Z. m. Lt. IV.B.-1906. 434/1935. (lóösszeírás, körrendelet), 10011/1935. (lóvásárdíjak), 21728/1935. (lóvásárlás elszámolása), 21820/1935. (lófogatú bérkocsi állomás), 23562/1935. (elfutamodott lovak feltalálása), 23817/1935. (honvédségi bélyegzővel ellátott lovak), 24887/1935. (lóvásárlás), 28307/1935. (lovak megvizsgálása), 30245/1935. (lófogatú bérkocsi ipar szabályrendelete) stb. 332