A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Rémiás Tibor: Miskolc mezőgazdasága (1918-1949) (Előtanulmány a Miskolc monográfia V. kötetéhez)

Kik is voltak városunkban és Diósgyőr községben azok a birtokosok, akik földingatlanjaikról lemondani kényszerültek, vagyis a „megváltást szenvedő" birtokosok? Az Országos Földbirtokrendező Bizottság (OFB) megbízottja, Bálás Elemér, kir. kúriai bíró a magyar állam nevében Miskolcon, 1926. március 31-én házhelycélokra az alábbi földtulajdonosoktól vett igénybe területeket (pengő/1.1-öl megváltási áron): Miskolcon: Nádpataky Andor, Maicher László, Szlávik Lajosné, Huray Lujza, Máhr Ilona dr. Osvald Tivadarné, Máhr Károly, Máhr Irma, Mezei Ilona, a miskolci görög nem egyesült egyház (2 P/l i-öl), Borsodmegyei Takarékpénztár Rt., dr. Gálffy Imre, Kohn Miksa, Kállai Lajos, dr. Műnk István, Klein Emil, dr. Silbiger Bertalan, Rosenthal Vilmos, Műnk Samu, Engel Ignác és neje Klein Cecilia, Vaskó Nándor és neje Orosz Erzsébet, Komjáthy Ilona, volt Deák Gyuláné, most férj. Berényi Béláné, Nágel Adolf, özv. Bródy Gyuláné Faltér Klára, Berényi Béláné, Klein Emil, Fried Mór, Bódogh Albert, Guttmann Jenő (1,60 P/M-öl), Komjáthy Andor (5,50/1 l-öl), Agrár Takarékpénztár, Eger(4-6-7 P/l l-öl), Bulyovszky Ilona Baross Endréné (1,50-3,50 P/l l-öl), A miskolci görög nem egyesült egyház (3.50 P/l l-öl), Vőneki Mihály és neje Polcz Erzsébet (1,68 P/l l-öl), Miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Bank Rt. (1,75 P/l l-öl), Miskolc város (0,75 P/fl-öl), Pollák Bernát kassai cég és Weisz Alajos miskolci cég, Stuntz Mihály Györgyné szül. Gál Rozina (3,50 P/l l-öl), Miskolc város (1 P/l l-öl) Diósgyőrben: Miskolci Gőztéglagyár Rt. (0,50 P/l l-öl), Drienka János (3 P/l l-öl) Diósgyőr-Felsőgyőrben: Schulek Gézáné szül. Csáthi Szabó Anna (1,08 P/l J-öl) Hol voltak a házhelyek juttatására kijelölt földdarabok, és milyen minőségiteknek voltak feltüntetve? A tárgyaló bizottság a jelentkezők nagy száma és más alkalmas terület hiánya miatt úgy Miskolcon, mint Diósgyőrben a határnak az eddigi belterületi fejlődésen kívül eső s mezőgazdasági müvelés alatt álló külterületi részein, forgalom és fejlődésen kívüli területein osztott házhelyeket. Tehát Miskolcnak a legszegényebb és a modern haladástól (közmüvektől távoli) leginkább elmaradt külvárosi részein. A valós helyzettel azonban ellentétben álltak a meghirdetett szakvéleményi megállapítások. Pl. a Borsodmegyei Takarékpénztár Rt. ingatlanainál (1,60 P/Ll-öl) ezt olvashattuk: „...nagy jövőjű, luxus építkezésre praedestinált hely..." vagy „...egyik fő fejlődési területét képezik Miskolc városának..." vagy „...a modern városrészhez teljes csatlakozásban vannak...", „...e területek - mint házhelyek - kiváló kereslet tárgyai" stb. A katasztrofális viszonyok (elmaradottság, kiépítetlen úthálózat, a diósgyőri-vasgyár olvasztóinak közelsége, rendezetlen vízátfolyások, volt katonai gyakorlótér, a salakhányásokon átszivárgó csapadék kátrányoldattal telítette a kiutalt házhely talaját és a kutakat,...) ellenére csak Miskolcon több százan beleugrottak a földvásárlásba, hitelfelvételbe, évi búzabérekbe (80-100-135-200-250 kg/kat. hold). Alig 1 év elteltével a problémák esőstől jelentkeztek. Panasszal éltek a „megváltást szenvedők" az illetéktelenül kirótt földadó fizetésének kiszabása miatt, az elmaradt tartozások miatt, a házhelyhez juttatottak pedig vagy már lemondani kívántak az oly régen és oly nagyon vágyott földjeikről, mert annak hiteleit képtelenek voltak fizetni, vagy fizetési halasztásokhoz folyamodtak. 1930. október 27-én Densz Sándor kir. ítélőtábla bíró, az OFB tárgyaló bírája 24 házhelyhez juttatottat szólított fel vételárhátraléka 71 Uo. 205-211. 328