A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Kapusi Krisztián: Mediterrán ősz. Miskolci delegáció Fiumében (1869 szeptember)

hiba megtörtént. A horvát küldöttség, nem találván magát bevégzett ténnyel szemben, újra meg újra Horvátország kiegészítéséül követelte Fiumét". 24 A helybéli politikum polarizálódása tükrözte az anyaországi viszonyokat. Verneda polgármester a kormány oldalán állt: tagja volt 1867 nyarán a koronázási küldöttségnek, 1868 őszén pedig a Fiume ügyében Budapesten összeült magyar-horvát értekezletnek. Köréhez tartozott Giovanni Ciotta hadmérnök, Verneda utódja a polgármesteri székben, akinek irányítása alatt (1871-1896) Fiume modern nagyvárossá fejlődött. 25 Mindezek előtt vehemensen kritizálta őket a helybéli ellenzék, mely Kossuth Lajos tisztelőiből, az egyezkedő politi­ka kárhoztatóiból rekrutálódott. Caspar Matkovich, a vándorgyűlés egyik alelnöke volt a vezetője. A szabadságharc előestjén hatszázadnyi nemzetőrséget szerveztek a fiumeiek, és a küszöbönálló horvát támadás elleni védelem kulcsfigurája volt Matkovich, aki a neoabszolutizmus alatt is kapcsolatban maradt Kossuth Lajossal. Társaival olyan fiesztát szervezett a magyar kormány kinevezésekor, melyre 3000 nemzeti színű zászló készült, Rákóczi-indulóval, körmenettel köszöntötték az eseményt. Matkovichot, Antonio Walluschnigot és elvbarátaikat utolsó húzásként, 1867 februárjában letartóztat­ta a horvát főispán. 26 Szabadulásuk után nem csoda, hogy mindenféle kompromisszum nélküli intézkedést, Fiume Magyarországhoz csatolásának deklarálását követelték. A helyi ellenzék másik vezetője az említett Walluschnig volt, akit már 1861-ben letartóz­tattak a horvátok, amiért kapcsolatban állt a Kossuth-emigrációval. Sikerült utóbb Anconába menekülnie, majd Genovában személyesen kereste fel Kossuth Lajost. 27 A vándorgyűlés idejére persze már visszatért Walluschnig Fiumébe. A vázolt anyaországi és helybéli konfliktusokat az Adriához érkező miskolci de­legáció is magában hordozta. Rácz Ádám kormánypárti volt, érződött ez az általa szer­kesztett „Borsod" című hetilap szellemiségén. Bódogh Albert viszont ellenzéki oldalról politizált, 1874-től függetlenségi képviselője volt az országgyűlésnek. Utazóink elkéstek a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XIV. Vándorgyűlésé­nek ismerkedési estjéről (1869. szeptember 5. vasárnap, 19 óra). A nyitórendezvény helyszíne a fiumei Császári és Királyi Haditengerészeti Akadémia díszparkja volt. 28 Sacher bécsi vendéglős gondoskodott a lakomáról, és egy szerződtetett balett-társulat előadása is hozzájárult az egybegyűltek szórakoztatásához. A befutó miskolciak ekkép­pen idézték fel a részleteket: „az ismerkedési estély fényesen sikerült, 1400 vendég van jelen, az utolsó hajó vasárnap este érkezett, s a nép által meleg üdvözlésekkel fogadta­tott. Az estélyen Matkovich, Valusnig s többen mondtak pohárköszöntéseket, végül legviharosabb tetszés közt Verneda polgárnagy Fiume egyesülésére Magyarország­24 Fest A. é. n. 84. 25 Giovanni Ciotta (1824—1903) az egyetlen olyan olasz polgármester, akinek nevét utca viseli a mai Rijekában. 0 a fiumei vasút atyja, 1871 -es német nyelvű dolgozata illusztrálja korbéli lobbiját a közlekedés fejlesztéséért. Hivatali ideje Fiume történetének legsikeresebb korszaka, melyben partneri viszony fűzi a város vezetését a magyar kormányhoz. Ciotta lemondása a „romlás" kezdete: a Bánffy-kormány - felrúgván az addigra évtizedessé vált hagyományt - nem kíváncsi a törvényjavaslatok előzetes fiumei véleményezésére és kirohanást intéz a kikötőváros „elbizakodottsága" miatt, az olasz polgármester pedig nem hajlandó a megvál­tozott légkörben dolgozni. Ciotta nevét tehát utca viseli, több villája és lakóháza is áll Rijekában, az őt ábrázo­ló festmény (Carlo Tafuri munkája) a városi múzeum gyűjteményét gazdagítja. L. Fried I. 2004. 11, 21, 76, 111,128. 26 Fest A. é. n. 76-83. 27 Fried I. 2004. 20. 28 Az intézmény telkét a Ciotta családtól vásárolta meg Fiume önkormányzata, majd a kormánynak ajándékozta az értékes ingatlant. Az akadémia alapkövét a tragikus sorsú Miksa főherceg rakta le (1856). Építése igen elhúzódott, csak a vándorgyűlés előtti évben (1868) adták át rendeltetésének az akadémiát. L. Fried I. 2004. 126. 297

Next

/
Oldalképek
Tartalom