A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

ban is meghatározó szerepük volt a folyóvölgyeknek, különösen a Garam alig kikerülhető fő közlekedő út Szentbenedektől észak-északkelet felé.

61 A javak másik gyűjtőhelye a Duna, ill. a folyam mente volt: nem csupán a Garam vizén leúszó portékák, de a szekereken utazó termékek számára is biztos értékesítő helyként tartották számon a folyami kereskedelem felvevőpontjait. A barsi jobbágy-parasztok bevallásaiban vásáros helyként a vármegyében Aranyosmarót, Garamszentbenedek, Körmöcbánya, Léva, Oszlány Újbánya, Verebély Zsarnóca, a Trencsén megyei Bán, a Hont megyei Bakabánya, Bát és Selmecbánya, valamint Nyitra és a Nyitra megyei Nagytapolcsány szerepel. Bát, Oszlány és Újbánya könnyen elérhető városok hiányában válik központtá. A piacközpontok közül Selmecbánya és Körmöcbánya maga is behozatalra szorul gabonából.

62 A vásárhelyek annak ellenére kirajzolják a vidék földrajzi térszerkezetének, övezetes adottságainak csomópontjait, hogy a bányavárosok - elsősorban a társadalomszerkezet okán - a vármegye belső kereskedelmének súlypontját képezik. A forgalmas helyek több irányból elérhetők, a folyóvölgyekbe nyíló oldalvölgyek szerepe különösen jelentős. A Szikince völgye és a Selmeci-hegység lábának oldalvölgyei, a Zsitva-völgy és a hegyvidék találkozásának alkalmas pontjai, a Nyitra völgyének alkalmas terei, de mindenekelőtt a Garam völgyének csomópontjai, különösen áttörései a hegyvidék és a sík vidék között jelentik a vásárhelyek létrejöttének helyi energiáit.

63 A Garam völgye - túlzás nélkül - a regionális kultúra bölcsője, közvetítője, a különböző tájak és népek műveltségének olvasztóhelye, túl a gazdasági és közlekedési szerepén. Jellemző, hogy igen magas az egy vásárra jutó községek száma. A 18. században még általános a bányavárosok együttes meghatározás, a vonzásukba tartozó települések jellemzően váltva látogatják sokadalmaikat. Ezek vonzása a 18. század közepén megnő, aztán a század végére visszaesik a század eleji állapotra.

64 Sajnos, forrásunk - mivel több település bevallásában ugyancsak együttesen jelölik meg a bányavárosokat vásározóhelyként - nem enged meg pontos elemzést, részletező vizsgálatot a különböző sokadalmakat felkeresők megoszlásának dolgában. Ezt a vizsgálatot mégis igyekeztünk elvégezni, ám tanulságai elsősorban arányok kifejezésére alkalmasak, s nem egzakt mérésre. A bányavárosokban való kereskedés helyére és tárgyára forrásunk több településről is félreérthetetlenül utal. „A bányavárosok szomszédságában levő piacok" (Nyer), „bányavárosok nevezetes piacai" (több helyen), „bányavárosokhoz közel lévő nevezetes piacok, úgy mint Léva, Szentbenedek, Bát" (Nagytöre), „bányavárosok közelében lévő híres, nevezetes piacok" (Kissalló), s hasonló megfogalmazások a hetivásárok jelentőségét hangsúlyozzák. A bányavárosok közelsége vagy távolsága egyenesen az adott település előnyeként vagy hátrányaként kerül megfogalmazásra. „Mivel bányavárosok között laknak, jó módjuk van adni-venni, kereskedni" (Podbrehi-Lehota). „Királyi és egyéb városok között fekszenek, ezért jól adhatnak-vehetnek" (Felsőapáti). „Gabonabeli jószágainkat a bányavárosokba, az ottani piacokra, továbbá Báthba, Szentbenedekre, Lévára visszük. A Dunára is járunk, ahol árulni szoktunk" (Agó). 61 PRINZ Gyula-TELEKI Pál é. n. II. 367. Az utak és folyóvölgyek kereskedelemben játszott szerepéhez: BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 73-74. 62 BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 271., 300. 63 CZIRBUSZ Géza 1902. 108-109., BULLA Béla-MENDÖL Tibor 1999. 240-241. 64 PRINZ Gyula és TELEKI Pál térképeinek felhasználásával: VIGA Gyula 1990. 137., BÁCSKAI Vera-NAGY Lajos 1984. 81-82. 282