A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

korábban szántottak, kaszáltak, szőlőt kapáltak, keresztes és szemes gabonát, szénát és fát hordtak az uraságnak, ám a 13 éve kötött contractus szerint: „jobbágyi szolgálatunknak, robotozásunknak, bárány, gabona és borbéli kilencednek és tizednek, borkorcsma és mé­szárszék jövedelmének fejében 1600 forintokat esztendőnként az uraságnak árendában fizetünk. Ezen kívül a contractus szerint az uraság seribül 40, pályinkájábul pedig hét akót korcsmánkban kiárulni tartozunk. Aratáskor Léva majorságába 150 aratót kötelesek vagyunk kiállítani. Az uraság lévai sörházába magok határárul 60 öl fát tartoznak be­vinni". Az érseki falvak ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy Barkóczi érsek jelentősen megemelte a cenzusukat: a szentkeresztiek korábban a kilenced és a tized megváltásáért csupán 75 Ft 62 1/2 dénárt fizettek, beleértve a mészárszék 20 Ft-os árendáját is. Azóta a kilenced és a tized megváltásáért 90 Ft-ot adnak, a konyhában való dolgok fejében pedig - kivéve a mészárszéket - további 160 Ft-ot, ezen felül az urasági serfőzdéhez évi 10 Ft-ot, így összesen 260 Ft-ot fizetnek. A vármegye földrajzi jellege, a földesurak majorságainak és más, nem mezőgaz­dasági üzemeinek elhelyezkedése, nem utolsósorban az értékesítés helyszínei is befolyá­solták azt, hogy a jobbágyi szolgáltatások sorában igen nagy súlyt képvisel a szekeres robot. A fuvarok részben a majorságok igényeit elégítik ki: a jobbágyok fogatai a földesúr szántóföldjein gabonát, trágyát hordanak, rétjein szénát szállítanak, ők viszik a bortized hordóit is fogataikon. Aha jobbágyai a dézsmabeli gabonát Pozsonyba szállítják, s eszten­dőnként legalább 12 szekeret adnak 4-4 marhával. Az árpát Németibe hordják, az alá is 6 fogatot adnak évente. Németiből és Csejkőről ölfát fuvaroznak, évente mintegy 60 sze­kérrel. Az újvári Kéré-malomhoz és a verebélyi hidakhoz 6-7 vagy 8 marhával - évente cca. 20 szekérrel - vastag fákat hordanak. Felsőapáti szlovák jobbágyai Esztergomból Nagyszombatba bort, Szentbenedekbe hordóabroncsot, zsindelyt, deszkát, vasat fuvaroz­nak. Ha a földesúrnak szüksége van rá, a Garamon vagy tengelyen fenyőfát szállítanak. Keszi szekerein a bakai erdőkből, 1 mf-ről, Lévára évi 25 öl fát tartoznak beszállítani, emellett minden 7. héten egy négy marhás szekeret 2 legénnyel adnak Lévára, hogy a földesúr fuvar-igényeit egész héten kielégíthessék. A 18. század folyamán a földesurak gazdasági tevékenysége intenzívebb lett, amit a fogattal végzett szolgáltatások növekedése és azok jellege is tükröz. Forrásunkban több­ször említik, hogy ez még nehezedik is a 18. század során. Lutella jobbágyai „Barkóczi érsek idejéig" 45 évente egyszer 10 szekeret adtak 6 vagy 8 marhával bor fuvarozására Ribnikből Garamszentkeresztbe. Emellett 6 szálfát az urasági fürészhez vittek, tűzifát hordtak a kastélyba, s olykor Selmecbányára szállították az uraság gabonáját. Azóta ter­hük növekedett, „robotjuknak se szerit, se számát nem tudják": most már 65 szálfát kell a fűrészhez fuvarozniuk. Koszorin bevallása ugyancsak a szekeres robot szigorodását panaszolja: „Régebben a falu csak az urasági malomnak szükséges fát hordta, továbbá csak 15 szálfát az urasági fűrészhez s zsindelyt csak a Szt. Kereszti kastélyhoz, s csak évi 2 szekeret tartozott adni a földesúr dézsma jövedelme elhordásához. Most azonban min­den megháromszorozódott, csak a sörfőzdéhez több fát fuvarozó szekeret kell kiállítani, mint amennyi fuvarja régen egész évben volt a falunak". Kislovcsa népe Barkóczi érsek idejéig 5 szekér deszkát és zsindelyt fuvarozott Szentkeresztbe, onnan pedig dézsmabort vissza. Az uraság fűrészéhez 20 szálfát szállítottak, amit az érsek 65 szálfára emelt. Az érsek Bartoslehota jobbágy-parasztjainak terhét a geletneki malomkő fuvarozásával te­45 Barkóczy Ferenc gróf (Csicsva, 1710. - Pozsony, 1765.), 1761-től esztergomi érsek, hercegprímás. 275

Next

/
Oldalképek
Tartalom