A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

†Udvari István-Viga Gyula: Bars vármegye 18. századi jobbágy-parasztjainak életviszonyaihoz

3. Az életmód jellege a feudális szolgáltatások alapján Az úrdolgában végzett mezőgazdasági munkák felsorolása nem csupán az egyes falvak jogállását árnyalja, de magáról az agrárnépesség életmódjáról is informál. A szolgáltatások változó mennyisége és rendje egyaránt utal a majorságok gazdálkodásának módosulására, valamint az életmód lokális változataira. Az adatok egy része elsősorban a helytörténet szempontjából fontos, mi inkább a tágabb aspektusban is tanulságos, a termelőtevékenység főbb formáira utaló összefüggéseket igyekszünk itt kiemelni. Besenyő bevallásában kurzív kiemeléssel jelezzük az ebből a szempontból fontosnak tartott kifejezéseket. „Szent Miklós pusztán (1 mf-re) az uraság részire tartoznak szántani, vetni, mely szántás, mind ugar szántáskor, úgy forgatásra, őszi és tavaszi vetésre, ha össze fogunk az egész falunak egy álló hétig munkát ad. Tartoznak a pusztán termő uraság gabonáját learatni, a munkára 4 hétig minden házhelyes gazda 2-2 embert adott, az idén csak egyet. Tartoznak a termést összehordani és kazalba rakni. Amidőn pedig részes nyomtatókká azon termést az uraság elnyomtatja, áztat tartoznak a besenyei dézsmával együtt Szentbenedekre elhordani. A zsellérek tartoznak a Szent Miklóssy pusztán az uraság részére termő árpát lekaszálni és felkötözni. De ezen szolgálatként nekik azelőtt a T. Uraság arató rész gyanánt minden 12. keresztet szokott kiadni, most pedig 2 esztendőtül fogva 15-t."

44 Ladány bevallásában: „A mi jobbágyi szolgáltatásunk leginkább szántásbul, aratásbul, kaszálásbul, szőlőben való kapálásbul, gabona, széna és fa hordásábul áll." Aha esztendőnként cca. 200 aratót - hozzájuk 3-4, lovas vízhordó szekeret -, Hölvény pedig Érsekújvárba három hétre 18, Nagysallóba pedig három napra 8 aratót ad az uraságnak. Meglehetősen szigorú Nemesoroszi azon árendás lakosainak szerződése, akik kiköltöztek a településről, de - állandó lakóhelyt nem találván - visszatelepültek. Kötelezik magukat, hogy a házaiknak gondját viselik, szükség esetén új épületeket is emelnek. A kender-, dohány- és kukoricaföldeket harmadosán müvelik, együtt a régi árendásokkal. Minden lótól és marhától - kihagyván a nyáriakat, amelyekből kettőt vesznek egy számba - mezőbérként 20 dénárt, sertéstől 7

I/2 dénárt fizetnek, amibe a makkolás nem értetik. A kaszáló réteket a bokroktól megtisztítani tartoznak, a réteket felében lekaszálják, felgyüjtik. A szénát Orosziban kazlakba rakják, a szénakazlakat megtetézik és tövis kerítéssel becsinálják. A kismálosi pusztán 3 nap kaszálnak és hordanak. Malom körüli munkát végeznek, leveleket hordanak Tésára és Kismalásra. Kötelességük a renoválás a majorház, a korcsma és a pince körül. Az ő feladatuk a trágya összehordása, kihordása és elterítése. A kenderföld munkájával tartoznak, amellett kenderből 3, csepüből pedig 5 fontot tartoznak megfonni. A tollfosztásban segédkeznek télen a cselédségnek, a korcsma háznál tartoznak a bor levételével. Aki rákászni akar, az uraságnak 100 rákot és 5 font halat beadni tartozik. Amint más összefüggésben már utaltunk rá, a 18. század derekán már igen gyakori a szolgáltatások pénzen történő megváltása: vonatkozik ez a kilencedre és a tizedre is, de még inkább az egyéb szolgáltatások megfizetésére. Zsarnóca bevallása említi, hogy bár nemes Bars vármegye más uradalmaiban a kilencedet in natura szokás adni, a kamarai uradalomban semmilyen termésből nem adnak nonát, azt megváltják: a mezőváros 420 forintot fizet, s a földesúr postásainak 12 Ft-ot és 2 garast. Szkécó jobbágyai a szántás és a trágyahordás munkája helyett is pénzt adnak. Lök jobbágy-parasztjai azt vallják, hogy 44 A nyomtatás és a cséplés határa Hoffmann Tamás szerint a 20. században megközelítőleg egybeesik a magyar-szlovák nyelvhatárral. HOFFMANN Tamás 1963. 271. 274