A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

Fejér fodor széles fátyol (2 Ft), keskeny (1,06 Ft), lengyel sima fej ér fátyol (60 d) Asszonyember fejére való gyenge selyem csipke (3,50 Ft), alábbvaló (2,50 Ft) Törökországi portékák Egy levél török skófiiim (10 Ft) Sodratlan testszín selyem 1 nyitra (5 Ft), közönséges selyem (5 Ft) Portai sodrott selyem (8 Ft) Egy nyitra fejtő (1,20 Ft) Kék bagazia 1 sing (0,24 Ft), testszín (1 Ft), veres (50 d) Selyem török zsinór (9 d) Egy vég fej ér aba (4,50 Ft), veres (5 Ft) Bulya vászon vagy patyolat, külömb-külömbféle 1 vég (5 Ft) A limitáció alapján ugyanabból a szövetből többféle színűt és minőségűt árultak, s a középkori luxusszöveteket egyre inkább felváltották a viszonylag alacsony árú textíliák, a selyembársony mellett ekkorra már megjelent a jóval olcsóbb pamutbársony is. Ugyancsak feltűnő az olcsó lengyel áru eluralkodása a szövetfajták között, ami ismét csak a hazai szövőipar visszafejlődéséről tanúskodik. A görögök portékái között feltűnik egy készruha is (szoknya), de ez nem volt általános, varrott terméket csak a céhek árulhattak. Az 1744. évi borsodi limitáció tartalmazza a „Gyolcsosok áruit" is, (a sziléziai sláér és vékony sléziai gyolcs, kék és veres gyolcs, lengyel gyolcs, segesvári durva gyolcs, lengyel patyolat, zsáknak való gyolcs),

1

" s éppen ez a felsorolás jelzi, hogy a szabás-varrásnak a céhes termelésen kívül is voltak termékei. A szabócéhek és velük együtt a céhen kívüli kontárok, hemplerek, vándor szabólegények, valamint a szűrszabók ipari alapanyagot, külföldi, ritkábban magyarországi posztót, valamint a régióban - legtöbbször szintén céhek által - előállított szűrposztót dolgoztak fel, s felsőruha készítésére specializálódtak. A céhek minden megrendelőt kötelesek voltak kiszolgálni, a hadsereg mind a törökkorban, mind a 18-19. században a legjobb megrendelő volt, hiszen mundért általában nem egyet kellett készíteni. A legnagyobb megrendelések a napóleoni háborúk idejére estek, 1800-ban Miskolcon külön árszabást készítettek az egyenruhákra. A lovas insurgens katonáknak posztómentét, dolmányt, nadrágot, köpönyeget, takarót, mantli-zsákot, lótakarót, vászon lovaglónadrágot, a gyalogoknak köpönyeget, jankedlit, hajtókás laiblit rendeltek meg. Az árajánlat a mundérok kellékeit is tartalmazza: „a lajbinak felül 5 pár kapocs, alól 6 gomb, köpönyeghez 9 gomb, nadrághoz 5 rőf zsinór", és a munkafolyamatot is meghatározza: „A gyalog insurgensek számára elkészült jankedlihez megkívántató veres posztóbúi való hajtókákat felvarrni, süvegre lévő bőreilenző[t], lovas insurgensek mentéjéhez megkívántató pantrontas-tartókjat] felvarrni". A katonai megrendeléseket a céh vezetése osztotta ki a mesterek között, és a megbízott mesterek mellé újabbakat rendelt a céh, hogy hamarabb elkészüljenek.'

12 1809-ben 150 lovas katona mundérját rendelték meg Miskolcon, a mente-dolmány-nadrág mellett „muntli-szákot, csákót, gombos janketlit, ujjas lajbit hajtóka nélkül, német nadrágot, fekete strimíiit és huszármentét."

3 111 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b XVI. I. 64. 112 1800. nov. 2. Somosi János ifjúnak mind a darabolás, mind pedig az elkészítése, mivelhogy teljességgel nem dicséretes, tartozik a céhnek 4 R. Ft contentumot tenni. Kontárkodásáért tartozik 1 R.Ft. HOM HTD I. 76. 7. 2. 113 HOM HTD I. 76. 7. 3. 253