A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gyulai Éva: Szabó- és szűrszabó céhek Miskolcon a 16-19. században

8. kép. A szűrszabó céh behívótáblája, 1869 HOMTGY53. 759. 1. (Szujó Imre Péter feh.) lasztotta, hogy sovány kasszáját, amelyben csak 20 valutaforint volt, megtöltse. Elrendelte, hogy a pénzt osszák ki a tagok között, akik a rájuk eső összeget kipótolván, kötelesek egy vég posztót vásárolni, „azt felvarrni és el is adni", s az érte kapott pénzt a kasszába visszaadni. Ezt a gyakorlatot megtartotta a céh, hiszen 1830-ban 2 „víg" szűrposztó „felvarrásáért" 55 Ft-ot fizettek be a céhtagok a kasszába. A rossz anyagi helyzetben lévő céh a legények díjának felemelését is elrendelte 1818-ban: az addig is fizetett 1 Ft-on felül még 5 Ft befizetésére kötelezték őket. A mester helyének öröklődése még az 1820-as években is élő hagyomány volt a miskolci céhben. A mesterek helyét az özvegyek fiuknak biztosították azzal, hogy férjük halála után is fizettek a céh kasszájába. 1826-ban özvegy Krús Istvánná, a céh egykori mesterének özvegye visszakér a céhtől 102 Ft-ot, melyet azért fizetett be, hogy „boldogult férje halála után a fia fogja használni, de a felséges Isten meglátogatván a fiját olyatén nyavalyával, hogy sohasem fogja használni". A dohányzást erősen tiltotta a céh, 1810-ben azonban, minden bizonnyal a nagy ellenállás miatt, azt határozta, hogy az év „téli, ködös részében" pipázhatnak a mesterek a heti és országos vásárokban.

87 A céh a 18. században is jórészt magyarokból áll, de a Felföld szlovák népességéből is rekrutálódott, 1789 és 1800 között több szlovák és német nevű céhtagja van a miskolci szűrszabó céhnek: Dedit József, Bohus Pál, Teslák János, Kruz (Krús) István, Detrik Krisztián, Abrahamic Márton, Stolman Pál, Lipták György, Hraboszki Sámuel, ugyanekkor az alábbi helységnévből származó családneveket viselik: Panyiti, Okanyi, Albinyi, Csapkai, Mislei, Rimaszeri, Erdélyi, Szaloczi, Beregszászi, ami szintén főként gömöri kapcsolatokra vall. A 19. században azonban „magyarosodik" a miskolci céh, 1810-ben a 22 mester nagyobb része magyar, csak hárman viselnek idegen nevet: Krús István, Ceper József, Malatinszky Sámuel. Érdekes, hogy ekkor csak 3 mestert hívnak Szabónak, három tag neve utal származására: Debretzenyi László, Bereznyay Sámuel, Szalotzi Sámuel, ketten fontos szürműves központból (Debrecen, Breznó) jöttek. Az 1820-as években feltűnik a céhben Szombati Szabó Mihály, aki minden bizonnyal rimaszombati származású. A miskolci szürszabók 1832-ben kapnak új artikulusokat,

88 s az ipartársulat is ezen a néven jön létre az 1880-as években, vagyis a munkamegosztásban betöltött szerepüket a kapitalista kisipar keretei között is megőrzik. Bár a szűrszabók már a 18. században kiváltak a miskolci szabócéhből, ez nem jelentette azt, hogy ne maradtak volna szűrszabók a régi céhben is. A további specializáció csak akkor merült fel, amikor az 1820-as években a céh új privilégiumot akart kiváltani, 87 HOMHTDI.76. 6. 30. 88 HOM HTD I. 76. 6. 52. 247