A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

B. Hellebrandt Magdolna: Mályinka-Dédestapolcsány-Verepce-vár és Miskolc-kőlyuk I.-barlang vasleletei

Lénárt László geológus, barlangász gyűjtése; 87.6.1-14. Zámborszky Andor gyűjtése 1983-1984-ben. Ebből az újabb anyagból az alábbi jellegzetesebb darabokat mutatjuk be: - Cseréptál töredéke (16. kép 5.). Nyaka ívelt, peremmel együtt kihajlik, válla élesen profilált. Belül matt fekete, kívül barna és kormos. Peremhossz: 4 cm. Ltsz. 76.24.43. - Cserép (16. kép 6.). Edény kissé ívelő, vastagabb falú oldaltöredéke. A perem felül lekerekített, pH: 3 cm. Ltsz. 87.6.13. - Edénytöredék (16. kép 7.). Nyaka szinte hengeres, pereme szélénél az edény fal keskenyedik, vállánál erőteljesen kiszélesedik. Világosbarna, simított felületű. H: 7,4 cm. Ltsz. 76.24.40. - Pityke (16. kép 8.). Bronz. Alakja nem egészen szabályos kör, domború felületű. Homorú alján a fül két kis csonkja látszik. Atm.: 1,9 cm. Ltsz.79.38.2. - Cserép (16. kép 9.). Nyaka rövid ívben kifelé tart a peremmel együtt. Hasánál az edény kiszélesedik és az edényfal megvastagodik. Szürkésbarna. Perem H: 3,2 cm. Ltsz. 87.6.5. - Fenőkő (16. kép 10.). Hosszúkás alakú, végei elkeskenyednek, átmetszete lekerekített sarkú, háromszög alakú, egyik hosszanti oldala egyenes, a másik kettő kissé domború. Ltsz. 87.6.14. - Táltöredék (16. kép 11.). Behúzott peremű, az edényfal a perem belső felén, azaz befelé megduzzad. Kívül barna, belül fekete. Perem H: 6 cm. Ltsz. 87.6.5. - Cserép (16. kép 12.). Vastag falú edény töredéke egy nagy sérült bütyökfogóval. Kívül-belül világosbarna, törésfelülete szürke. H: 5 cm. Ltsz. 87.6.11. - Cserép. Kívül fekete, kannelurázott két darab töredék. H: 2,7 cm, 3,7 cm. Ltsz. 82.7.1. - Cserép. Vékony falú edény oldaltöredéke. Kívül sima fekete, belül barna. H: 2,5 cm. Ltsz. 82.7.2. 2007. 04. 17-én felkerestük a Kőlyuk [.-barlangot. A bejáráson részt vett Barta Zsolt és Ferenczy Gergely, a Bükki Nemzeti Park munkatársai, valamint Regős József barlangász, szilvásváradi lakos, aki megmutatta az általa gyűjtött leletek tálalási helyét. A barlangban szinte nincs ép felület, mindenhol szabálytalan árkok, gödrök, túrások nehezítik a lépést. Regős József tájékoztatása szerint az utóbbi években főleg barlangi állatcsontot kerestek a fosztogatók. Tudjuk, hogy a barlang a múltban nem volt lezárva, s ha le is zárták, a zárat feltörték, esetleg felrobbantották. A 20. század közepétől sok bolygatásnak volt kitéve az üreg. Tóth Lajos kohómérnök elbeszélése szerint kamaszkorukban, azaz kb. 60 éve rendszeresen jártak a barlangban, többször ott is aludtak, másnap onnan mentek tovább. A barlangot jelenleg vasrudakból álló szerkezet és zár védi. A Kőlyuk I.barlang állapotfelmérését 2004. december 6. keltezéssel Regős József elvégezte.

18 Jelentéséhez csatolt egy barlang alaprajzot, melyet lényegében Vértes László rajzának

19 felhasználásával, ugyanabban a léptékben készített Kárpát József 1983-ban, majd ezt pontosította Regős József 2003-ban. Bejelölte a fontosabb leleteket és objektumokat, illetve a bolygatásokat. Ez utóbbi rajz alapján húztam ki a barlang körvonalát (14. kép), beszámoztam a régészeti leletek tálalási helyét, így 1. Vasbalta és ívelt hátú kés. 2. Beásás cserepekkel. 3. Őrlőkőtöredék. 4. Cölöpnyomok. 18 Herman Ottó Múzeum Adattár Ltsz. 4155-07. 19 Vértes L., 1965. 36. ábra. 179-181. Bejárat az L. fotótáblán van, azóta nem változott. 22