A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)

uradalmak beolvasztási törekvéseivel szemben is: Becskeháza, Égerszög, Jósvafő, Komjáti, Lenke, Nádaska, Perkupa, Petri, Szilice, Szin, Teresztenye és Varbóc falvakat az 1660. évi nemesi összeírás szerint közép- és kisbirtokos családok kezén találjuk.

70 (Lásd az I. Függeléket.) Ezen a területen a birtokos közép- és kisnemességen kívül szintén egy jelentős armalista nemesi réteg alakult ki a 17-18. századra. Kisbirtokos és kurialista nemesség A kisbirtokos nemesek egy része tehát régi tornai, nagyrészt első adományos családokból származott, mint az egy nemzetségből származó Komjáthiak, Kőszeghiek és a Lenkeiek (eredetileg Nenkeiek, nenkefalusiak a falu régebbi megnevezéséről).

71 Ezek a birtokosok, valamint leszármazottaik és családjaik nevüket az adományba kapott birtokuk után írták csakúgy, mint a Zsarnayak, a Méhésziek, a Horváthiak, a Lászóiak, Zempléniek, Becskeháziak és az összeírásban nem szereplő Nádasdiak (akik közül az összeírást végrehajtó egyik szolgabíró, Nádasdi Barnabás is származott) vagy a Teresztenyeiek.

72 Egyes családoknál a tornai birtokadományt, illetve birtokmegosztást megelőző nemzetségi eredetű családnevek is fennmaradtak, így a Teresztenyeiek első ismert őse Mokud (de Kachuz/Katiz) volt, akinek négy fia vitézül harcolt V. István 70 Czobor A. 1912a. 33-37. és uő. 1912b. 97-99. 71 Első ismertebb ősük az a Vid fia Senge (Zsenge) volt, aki 1283-ban IV. Lászlótól érdemeiért adományban kapta Komjátit, Mikefalvát, Miiét és Kupát, borsodi és újvári birtokokat (Komjáti és Mile a későbbi Torna megyéhez tartozott). Senge a királyt az Ottokár elleni harcokba is követte, ahol az egyik csatában súlyosan megsebesült. Ezért és más hűséges szolgálataiért kapta az adományozott birtokokat. (Csorna J. 1897. 338-344., Miiére: Györffy Gy. 1987. 788.) A nemzetségi törzs külön ágakra való osztása feltehetően már az adományos Senge fiainál megtörtént, s ezek közül Bedé a Kőszegiek, Mochala a Nenkeiek, Fertes a Komjáthyak törzsatyja lett. Biztosan nem dönthető el, hogy a negyedik fiú, Jakab, akinek fia Domokos ispán volt (1333), s utódai melyik nevet vették fel, vagy esetleg kihaltak, de a Halyagos név a XIV. század után már nem fordul elő. - 1415-ben Zsigmond király Konstanzban kedvelt hívének, Kőszegi Lászlónak, s testvéreinek Jánosnak és Adalbertnek Kőszegi Bedé fiának, Komjáti Istvánnak és Jánosnak, Ncnkei Miklósnak és Mátyásnak, osztályos atyafiainak, új adomány címén adományozta Kőszeg, Nenke, Komjáti, Halyagos, Mile falvakat Tornában és Sertés-Kupát Abaújban. (Ez utóbbi község még 1298-ban Torna megyéhez tartozott, s tornai várföld volt.) A birtokkal egyidejűleg Zsigmond címert is adományozott az osztályos atyafiaknak. (Csorna J. 1892.72-75.) 72 A Zsarnai (zsarnói) család Mályira (Borsod m.) vonatkozó oszlályegyezsége 1408-ból ismert. A család a tornai Zsarnón és a borsodi Mályin kívül birtokolt még Szalonnán, Martonyiban, Lakon, Dezsöföldén, majd Torna megyében Szádelőben és Barakonyban is. Abaúj-Torna megyében a család református ága maradt, és több településen birtokos volt a 19. században is. (Csorna J. 1897. 648-650.) Az 1427-es összeíráskor a Tekele-nem (a nemzetségre lásd Karácsonyi J. 2004. 990. skk.) Dobói ágából Dobói Miklós szerepelt Zsarnó (28 porta) egyedüli birtokosaként. Apja, Dobói Egyed házasság révén került nemzetségének sárosi törzsterületéről Zsarnóra, ugyanis Zsarnói Kátai János leányát vette feleségül: 1413: Dl. 60 567; 1414: feleségére, Dl. 10 185 (Engel P. 2001.: Tekele nem, 3. tábla: Dobói.) - A Méhészi családról kevés adat maradt ránk: a Torna megyei Péterházán (Udvarnok és Barka között feküdt, később puszta lett) és Méhészen voltak birtokosok (Csánki D. 1890. 1. 240. skk.), a 15. században még jelentős tisztségeket is betöltöttek: 1457-ben Méhészi László Tornai („Berencsi") Szilveszter ispán helyettese volt. (Engel P. 1996. IV.: Torna.) - A Horváthi család eredete nem tisztázott (Csánki a horváti Mályi vagy Maly családdal való azonosságát feltételezi). Abban mind Csánki, mind Csorna egyetért, hogy a családnak a 15. század utolsó harmadában magva szakadt. Csánki szerint horváti részüket 1468-ban a Teresztenyeiek kapták (Csánki D. i. m., i. h.), akiktől Csorna szerint a becskeházi Orros család vette meg (Csorna J. 1897. 89.) - A Lászóiakról még kevesebb adat maradt. Egy képviselőjüket („Lazo Bricci") Engel Lászlói Bcreck néven említi (Engel P. 1989. 146.). - A Zemlényi (Zempléni) család 1429-ben Zemlénben („Zemlyn", későbbi Zemplén) és Szádelőn voltak birtokosok. 1475ben pedig már zsarnai előnevet viseltek. (Csánki D. 1890. 244.) Címerlevelüket Zsigmondtól kapta Zemlényi Márton fia Dávid és két vérrokona. (Siebmacher's Wappenbuch: Zemlényi.) 172