A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)
Pozsgai Péter: A földbirtoklás változásai és a kisnemesség Torna megyében (15-19. század)
4. táblázat- A 15. században kisbirtokosok kezén lévő települések nemessége 1660-ban A település neve 1427-ben 1660-ban A település neve Birtokos Portaszám Birtokos Armalista Görgő Zsarnó [Komjáti] Kőszeg Méhész Horváti Lászó Szádéi ő Lenke Zemplén Becskeháza [Égerszög] [Nádaska] Födémesi Szobonya Imre Dobói Miklós (Zsarnay család) [Komjáti] Benedek fia János Kőszegi Jakab Méhészi család [Horváti család] Lászói Bereck Szádelöi Fodor Miklósné Lenkei Mátyás Zemlényi (Zempléni) Imre Becskeházi Mihály [Özdögei Besenyő Pál] [Nádasdi család] 48 28 10 9 8 8 4 4 1 1 1 9 ? 24 6 11 7 5 puszta 1 puszta 5 1 puszta 2 1 1 1 1 13 Összesen 122 24 55 Jóllehet Görgő a szádvári uradalom része lett, a korábbi különálló birtoklása és későbbi külön adományozása (1483-ban a Derencsényiek kapták adományba 67 ) megerősítette a település egyébként is kivételes korábbi helyzetét, amely a birtokos nemesség, kurialista nemesség, majd később a jelentős létszámú armalista nemesi réteg létrejöttét tette lehetővé. Míg Borzova teljes egészében a szádvári uradalom része lett - kisnemessége is csak elhanyagolható arányú volt -, addig Görgőn csak részbirtokokat tudtak szerezni a szádvári uradalom tulajdonosai. A Felső járás azon településein, amelyek nem tartoztak az uradalmak birtokigazgatása alá még közvetlenebbül megfigyelhető ez a folyamat: Zsarnón és Szádelőn is jelentős birtokos kisnemesi réteg jelenlétét igazolják a 17. századi források, 68 s ez a birtoklás kontinuitásáról tanúskodik. (Lásd az I. Függeléket.) Horváti birtokosai feltehetően kihaltak, s ezzel, valamint elnéptelenedésével, majd a Keglevichek általi újratelepítésével függ össze, hogy elvesztette függetlenségét, s az elkülönült birtoklás megszakadtával a tornai uradalom részévé vált. 69 Méhész fejlődése nemcsak az önállóság megőrzését példázza, hanem azt is, hogy nem volt törvényszerű az „egy birtokosból sok birtokos" zsarnói és szádelöi példája, hisz itt nem jött létre egy megnövekedett létszámú kisnemesi réteg, a falu egésze szemmelláthatóan többnyire egy birtokos család kezén volt, a 17. századtól a Tomkák (Thomka-család) tulajdonában. A középnemesi-kisnemesi birtoklás igazán nagy jelentőségre a déli részeken, a későbbi Alsó járás területén emelkedett, ahol a településeknek nagyobb része volt képes megőrizni önállóságát a királyi uradalom terjeszkedésével, s később a magánföldesúri 66 Engel P. 1989. 141-144., Czobor A. 1912a. 33-37., Kemény L. 1912. 152-154., Csorna J. 1897. 648-650. - Komjátit a birtokos neve alapján („Johannis filii Benedicti") Engel azonosította elsőként az összeírásban tévesen harmadszor is előforduló „Kowachi"-val (ahol Bebek Imre és Péter voltak a birtokosok). A korábbi adatközlésekben Komjátit kihagyták az összeírtak listájából. (Lásd pl. Kemény L. 1912. 154.) Az azonosítást és a korrekciót megerősíti a Csorna közölte adat 1425-ből: „Komjáthy János - Benedek fia Halyagos, Milye és Sertés-Kupa falvak birtokába iktattatik". (Csorna J. 1892. 74.; kiemelés tőlem - P. P.) 67 Kemény L. 1912. 153. 68 Lásd ennek nyomaira a Torna megyei birtokos és armalista nemesség 1660. évi összeírását: Czobor A. 1912a. 33-37. (I. Függelék) 69 A település pusztulására és „oroszok"-kal (ruszinok) való újranépesítésére lásd Bél M. 2002. 78. 171
